1. Megérkezéskor Ha Ram köszönti Juhyang nagyherceget, és megemlíti, hogy az aznapi jövendölés a 24. “jelképet” hozta ki számára, meglepetésére. A jövendőmondás tudományát a kínai klasszikusok egyik leghíresebb darabja, a Ji Csing (易經), azaz a Változások könyve határozta meg az ezzel foglalkozók számára. Ez egy viszonylag bonyolult, előbb hármas (trigramok), később hatra bővülő (hexagramként is ismert) vonalrendszeren alapszik, ahol az igenleges választ egy hosszú vonás jelzi, a nemlegest egy középen megszakított, két tagból álló vonal. Ezek kombinációi egy 64 jelből álló bázist képeztek, melynek sorozatunkban a 24. elemét említik hőseink, ami így néz ki:

A 24. jel számos, kedvező jelentéstartalommal bír. A téli napfordulóval is asszociálják (melyről esett szó az 1-2. részben, ekkor kezdődött a felnőttkori cselekmény), amikor a sötétség visszaszorulóban van, és elkezdenek hosszabbodni a világossággal teli órák. Ezt a fajta szimbolikus fordulatot a visszatérés, az újrakezdés, a megújulás kezdetének is tekintik, egy betegségből való lassú, türelmes felépülésnek, az energiánk feltöltődésének, vagy rég nem látott barátok/ismerősök közt a bizalmi állapot újra kialakulásának. Jelenti egyben a helyes útra való lépést vagy visszatérést, mely egyfajta önértékelést is kíván az embertől a valódi szándékait illetően.

Mint látjuk, ez egy kiválóan megválasztott szimbólum, mely cselekményünk számos résztvevőjére, azok szándékaira hatással lehet.
(1.) Ha Ram és Cheongi, a 19 évvel ezelőtt elszakadt kis barátok újra találkoznak, kapcsolatuk újra képes létrejönni, amennyiben sikerül a bizalomnak újra helyreállnia köztük.
(2.) Ha Ram a verseny idejére előkészített valamit, ami a valódi tervét hivatott mozgásba lendíteni. Az előző részből tudjuk, hogy régóta tervezgeti bosszúját apja kivégzése, anyja és meg nem született kistestvére meggyilkolása miatt, és hogy az esőszertartás során áldozatot csináltak belőle, és emiatt megvakult. A 24-es jel jelentheti azt, hogy kilép a sötétségből, leveti az eddigi álcáját, és mostantól a valódi arcát fogja mutatni ellenségeinek.
(3.) Juhyang herceg számára különösen fontos e jelentéshalmaz, ugyanis tanácsadói szerint fel kell fednie az öccse előtt a szándékait, és meg kell nyernie őt magának, hogy még nagyobb támogatottságra tegyen szert az udvarban, és megkaparinthassa a trónörökösi címet bátyjuktól, Yi Kangtól.
(4.) Han Geon festő, a Királyi Festészeti Intézet vezetője megtudja, hogy régi barátjának, Hong Eunónak született egy lánya, azaz kettejük rég megszakadt kapcsolata is újra összefonódhat, és ha Euno már nem is lenne képes a palotában dolgozni, a lánya tehetsége láttán nem is kérdés, hogy meg fogja majd környékezni Cheongit egy ilyen ajánlattal. A promóciós plakátokon láthattuk Kim Yoojungot ugyanolyan egyenruhában, mint Choi Jeongot, azaz biztos, hogy idővel a Királyi Festészeti Intézetben fog kikötni.

2. A festők udvarán kapunk egy kis kitekintést a főbb versenyzőket illetően, és három fiatal hősünk (Yeonguk, Cheongi és Jeong) mellett megismerjük a főbb riválisokat is. Akad is ebből egy cseppet kínos jelenet, amikor Yeonguk és Cheongi lónyeregben ülve illegetik magukat, mintha gúnyolódnának a bambuszkalapos Shim “becenevén”. Ez egy szóvicc, ami nem igazán fordítható le magyarra.

A bambuszkalapos Shim Daeyu-t úgy emlegeti a köznép, hogy “mapil” (魔筆), ami a “mo” (魔) és a “bi” (筆) kínai írásjelekből tevődik össze. Előbbi azt jelenti, “démon, ártó lélek, ördög, gonosz, megszállott, mágikus teremtmény“, utóbbi pedig azt, hogy “ecset“. A koreai nyelvben azonban a “mal” szócska lovat (is) jelent, és mivel a jelek szerint Cheongi és Yeonguk nem igazán tudja elolvasni a kínai írásjeleket, vélhetően nem tudják, hogy nem a lovat jelképező kínai írásjelet használják a “mapil” szónál, hanem valami egészen mást.

Hasonlóképpen beszédes a többi rivális neve.

Manyu szerzetes beceneve a “kwipil” (鬼筆), ami a “gui” (鬼) és a “bi” (筆) kínai írásjelekből tevődik össze. Az utótag most is ecsetet jelent, a “kwi” pedig azt, hogy “szellem, kobold, ördög“.

Kang Huiyeongnak nemes egyszerűséggel a “shinpil” (神筆), azaz “az isteni ecset” becenevet adták mesteri technikája miatt, ami a “shen” (神) (azaz “isten“) és a “bi” (筆) kínai írásjelekből tevődik össze.

Jeong ugyan hősnőnk mellett ül, és méltatlanul kevés elismerést kap Cheongitól és Yeonguktól, de az előző részben láthattuk, hogy őt is a 4 legnagyobb esélyesként tartják számon. Az ő beceneve a “myopil” (妙筆), ami a “miao” (妙) és a “bi” (筆) kínai írásjelekből áll. Úgy lehetne a legmeseszerűbben lefordítani, hogy “a bölcsesség ecsete“, ugyanis a “miao” azt jelenti, “csodálatos, zseni(ális), bölcs“. Jól látjuk ezt a karakter jellemén, ugyanis a legtöbb esetben ő a józan ész hangja a cselekményben, és megfontoltságával egyengeti hősnőnk olykor bizonytalan lépéseit. Megfigyelhető a a tekintélye abban is, ahogy saját munkatársai (Song és Jang festő) a találkozásukkor milyen illedelmes stílusban beszélnek vele, azaz a Királyi Festészeti Intézetben is nagy tiszteletnek örvendhet.

Song és Jang festő bemutatása érdekesnek tűnik számomra, úgy sejtem, nem utoljára látjuk még őket. A pletykás, rosszindulatú megjegyzéseik arra engednek következtetni, hogy ha Cheongi egyszer bekerül melléjük az intézetbe, nem fogják megkönnyíteni a dolgát.

3. Manyu festő háttértörténete hallatán találkozunk a “Yumahil” névvel, mely Vimalakírti koreai neve, aki a buddhista Vimalakírti-szútra központi figurája volt.