1. Érdekes agenda van kibontakozóban, több izgalmas, potenciális végkifejlettel. Ha Ram bosszút forral, mert apja halálakor azt hallotta, királyi parancsra végeztek a családjával, és rabolták el őt – de nem tudta/érthette, melyik király parancsára, így joggal hiheti a mostani Seongjót bűnösnek vagy közvetetten bűnösnek az apja parancsa miatt. Mindezek tükrében érdekesek a királyi családdal folytatott interakciói.

— hamis biztonságérzetet akar kelteni a királyban a tanácsaival, hogy amikor a legsérülékenyebbé válik, lecsaphasson rá?
— Yangmyeong herceg közelébe is csak amiatt férkőzött, hogy majd elárulhassa?
— milyen előnye származna abból, ha megölné a királyt és annak szeretett fiát is? Az felborítaná a rendet az országban. Mindezt csupán a bosszújáért teszi vagy más mögöttes szándéka is lehet?
— vajon az utolsó pillanatban vissza tudja majd tartani bármi? A király atyai gondoskodása róla éveken át, a herceg barátsága, Cheongi ereje képes lenne hatni rá? Képes lesz megbocsátani? És vajon a király és a herceg miként reagál majd arra, ha lelepleződik előttük a bosszúja? Nagy lesz a csalódás, az biztos.

2. A trónörökös 20+ év alatt nem szerzett elég tapasztalatot arra, hogy tárgyaljon egy idegen ország követeivel, vagy hogy képben legyen az uralkodói teendőkkel? Más királynak ennyi év a trónon nem jár ki, nemhogy trónörökösként…

3. A “Maejukheon” (梅竹軒) kifejezést megőrizték a készítők az eredeti regény cselekményéből: egyfajta utalásként tekinthetünk e szóra, mely Yangmyeong herceg regénybeli megfelelőjének, a valós Anpyeong hercegnek volt az egyik művészneve/írói álneve. A szó jelentése egyébként “a szilva(fa/virág) és bambusz otthona“.

4. Újabb festménytípusokat ismerhetünk meg a dialógusok segítségével.

– munbae (문배): ártó szellemek elűzésére készített festmény.

– seonyeodo (서녀도): taoista tündéreket/varázserejű nőket ábrázoló festmény.

– sanshindo (산신도): hegyi istenségeket, mitikus teremtményeket ábrázoló festmény.

5. Szépen kezdi árnyalni figuráinkat a történet. Ha Ramnál egyértelmű féltékenység jeleit véljük felfedezni, ahogy Yangmyeong herceg csipkelődik Cheongival. Yangmyeong hercegünk őszintén jólelkűnek tűnik, még ha kicsit naiv is. De színészünk ügyesen alakítja a művészetek nagylelkű patrónusát. Choi Jeong eleinte talán irigynek és beképzeltnek tűnt, de mintha érezne valamit Cheongi iránt, és még segíteni is próbál neki. Kíváncsi vagyok, a végére miféle szerelmi sokszög fog kerekedni ebből.

6. Visszatér az első részben megismert koboldunk, aki Hong Euno portréfestő segédjének testébe költözött.

Szerintem iszonyatosan jól néz ki a karakter, a kalap és a ruha is telitalálat. A Warrior Baek Dongsuban láttam ennyire megkapó karakter-dizájnt Choi Minsoo figurája kapcsán.

7. Az orvos egy bizonyos “A Tiszta Elme Orvosságá“-t említ Cheonginak, ami talán segíthetne az apján. Ez egy hosszú múlttal rendelkező orvosság, mely a tradicionális kínai/koreai orvoslás számos, különleges alapanyagából készült, és jellemzően végtagbénulásos, eszméletveszéses, rohamokkal, elmebetegséggel, epilepsziával járó tüneteket hivatott kezelni. A neve cheongsimwon (청심원). Pontosan az összetevők miatt (melyek egy részét csak Kínából lehetett beszerezni), rendkívül drága orvosságról volt szó, melyet sok gyógyszerész megpróbált lemásolni a jó haszon érdekében. Ezek miatt a “hamisítványok” miatt a Királyi Titkárság hivatala szorgalmazta, hogy a cheongsimwon csak ellenőrzött keretek közt legyen előállítható, és csak bizonyos gyógyászati intézményeknek engedélyezték az elkészítését. Mivel a gyógyszer így szinte eltűnt a hétköznapi emberek számára elérhető piacról, még jobban felszökött az ára. Ennek ellenére továbbra is keresett maradt, mert nemesek és még a királyi udvar tagjai is gyakran fogyasztották (sokszor olyan betegségekre is, melyekre semmilyen hatása nem lett volna), és emiatt az egyszerű emberek körében egyfajta vakbuzgó hit alakult ki, és a gyógyszernek csodálatos gyógyító erőt kezdtek tulajdonítani. Mivel az udvar törekvései ilyen tekintetben zátonyra futottak, később inkább azt kezdték el támogatni, hogy jobban képzett gyógyítók kezdhessenek el praktizálni, akik a marokszámra adott orvosságok helyett inkább tényleges gyógymódokkal tudtak segíteni az embereken.