Kicsit úgy érzem, hogy az indulás, a cselekményben felmerülő témák, megvalósított, látványos tömegjelenetek figyelembe vételével kijelenthető, hogy a 36. rész se történetvezetésben, se megvalósításban nem méltó a többihez. Hemzseg a logikai bukfencektől, és wuxia sorozatokhoz képest is nevetségesek az akciójelenetek, ami miatt nehéz komolyan venni.

1. Először kapunk egy drámai összecsapást a trónörökös és a császár között, ami egy feszült, mindenre elszánt, sorsdöntő párbaj kellene hogy legyen. Ám a buta “repkedés”, a műanyag, “ficánkoló”, meghajló kardokkal való vívás a legtöbb feszültséget kiveszi a jelenetekből. Érthető ugyan, hogy ugyanilyen, de tömör acél kardokat sok gyerektestű, soványka színész meg se bírna emelni, de legalább a közeli jelenetekre használhattak volna hihetőbb, hitelesebb kellékeket.

2. Szánalmas és megalázó, hogy egy hisztis, nyivákoló alakot csináltak Chengqianból, akit az elején nagyon nem ilyen férfinak ismertünk meg. Egy háborút megjárt, magabiztos megjelenésű hadvezér volt. Most azonban apja, nővére, Yun Ye, és katonák ezrei szeme láttára sírva esdekel egy (politikai szempontból) jelentéktelen nő életéért, magyarázkodik egy másik (általa megrontott…) leány halálát illetően, és amikor végül mindhárom nőt elveszíti, teljesen összeomlik.

3. Hasonlóképpen nevetséges Yun Ye magánakciója, ahogy megpróbálja kézbe venni a dolgokat. A cselekmény arra sem tér ki, mitől ájul el Anlan, így egyedül arra a gyertyára gyanakodhatunk, amit Yun Ye a kezében tartott, amikor belépett a helyiségbe. Valamilyen bódító szer lehetett? Sose tudjuk meg. Az embereivel aztán belopózik az ellenség táborába (pont Yun Ye, akinek semmilyen katonai tudása nincsen…), megtámadják a parancsnoki sátrat, hátha azzal kiiktathatják Hou Junjit, de persze nem járnak sikerrel. Yun Ye kikötözése már csak hab a tortán. Az is megér egy misét, hogy a császár a lánya szerelme kedvéért képes volt kinyittatni a palota kapuit, de amikor a fia könyörgött neki, hallani sem akart segítségnyújtásról…

4. A császárné belebetegedett fél nap alatt és a halál szélén állt, mert a fia házi őrizet alá helyezte őt? Nahát. Nem inkább a bűntudat okozta? De persze még ezért is Chengqian a hibás…

Lehetett volna ennél találóbb befejezés, ugyanis rengeteg minden lezáratlan marad. Több ezer szemtanúja van egy súlyos vádnak, miszerint Gao Shilian bérgyilkossal megölette Hou Xiaomeit. Őt végül felelősségre vonták ezért bármikor? Mi lesz a császárné mérgezési próbálkozásával? Tudja egyáltalán valaki, hogy a hercegné amúgy meghalt? Hol van Li Tai, és miért nem látjuk őt az utolsó pillanatokban, mikor neki is döntő szerepe volt abban, hogy fivére ilyen állapotba került? Hogyan tudta egyáltalán Hou Junji maga mellé állítani Chang He katonáit? Főleg, miután mindenki szemtanúja volt Xinyue halálának, Hou Junji zsarolásának és trónkövetelésének, Yun Ye kínzásának? Miért nem volt bennük semmi kétség? Miért akarták megtámadni a saját császárukat, mikor egy nappal korábban még hűen szolgálták őt? Megannyi kínzó kérdés…

A megoldás és epilógus időutazásos szempontból felvet néhány kérdést, amikre nem nagyon kapunk választ.
– Vajon eleve elrendeltetett, hogy Yun Buqinak a múltba kellett utaznia, és át kellett vennie halott őse, Yun Ye helyét (hogy azzal biztosítsa vérvonala fennmaradását, és saját létezését)? Az ifjú orvos ugyanis pont ott ér földet, ahol őse, Yun Ye sírja áll.
– Mitől halt meg az eredeti Yun Ye? Az ő halála okozta az időutazást, vagy a hajtűnek is szerepe volt benne? A hajtűn fityegő ékkő a múltba érkezéskor még nem volt rajta a végén, megérkezéskor viszont már igen, mert az ott tartózkodása idején Yun Ye egy utcai árustól megvette.
– Milyen formában került a hajtű Yun Buqi autóbalesetben meghalt barátnőjének birtokába? Vajon az is meg volt írva előre a sors könyvében, hogy a lány megtalálja, és majd párjára hagyja az ékszert? MI lett volna, ha elvész meg megsérül (széttörik) az autóbalesetben? Yun Buqi vajon akkor is vissza tudott volna utazni az időben?
– Miért mutatta a kamera a múlt eseményeit, mintha az “felvétel” lenne? Minden Yun Buqi képzelgése volt csupán a nagy esés következtében? De akkor mivel magyarázzuk a feltáruló sírt és benne az általa alkotott, modern eszközöket? És a tényt, hogy a sírbolt rázárult, jó eséllyel örökre betemetve őt?

Sajnos lehetne még sorolni. Nagyon összecsapottnak tűnik ez a rész, és annak idején én jobbra számítottam. De kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is!