Sziasztok!

Meghoztam a Rugal 14. részét is, és a hozzá kapcsolódó gondolataimat ezúttal is elolvashatjátok hajtás után. Jó szórakozást!

1. A szabadon, kacatok közt kallódó merevlemezről végre megnézzük az F100H-s tesztalany felvételét, és ahogy talán néhányan sejtették, Hwang Deukgut ábrázolja. Sokat nagyon nem változtat a tényen, annyit azonban mindenképp, hogy bizonyos szempontból nézve a történet akkor sokkal inkább Hwang Deukgu bosszúsztorija a Rugal és Choi Geuncheol ellen, semmit Kang Kibeomé és társaié az Argos ellen… Hiszen ahogy a mondás is tartja, “minden gonosztevő hős a saját történetében“.

2. Azt is megtudjuk, miért választotta Choi Geuncheol Kang Kibeomot a csapat tagjának. A narratíva eddig nem árulta el, hogy miért volt ő ennyire fontos, de ebben az epizódban az aktája áttekintésekor 1-2 másodpercre felvillannak az eredményei, ami miatt rá eshetett a választás. Mivel ennyi idő alatt elolvashatatlan az infó, bemásolom ide:

– a rendőrtiszti főiskola kitüntetett végzőse
– a Jujon Rendőrkapitányság bűnügyi nyomozócsoportjának vezetője
– az Argos több mint 70 tagját sikeresen őrizetbe vette

Ezekről amúgy eddig miért nem beszéltünk? Eddig se ez a rendkívüli letartóztatási arány, se a csoportvezetői státusz nem volt megemlítve a történetben… És ne 2 résszel a vége előtt kelljen már megtudnunk, na.

3. Apropó Kang Kibeom. Tudja valaki, miért volt szükség frizuraváltásra ennyivel a sorozat vége előtt?

Főleg úgy, hogy az eredeti sokkal jobban is áll neki? Nem egy emós tinédzser, hogy egy ilyen röhejes, új frizurával kelljen látnunk őt…

4. Song Mina milyen aktához nyert most hozzáférést, amihez eddig nem? És miért volt szabad hozzáférnie, míg Kibeomnak miért volt problémás megnézni a videofelvételt? Mindkét szál ugyanazt az igazságot próbálta felfedni előttük: hogy Hwang Deukgun emberkísérleteket hajtottak végre.

5. Egy csodálatosan melodramatikus, abszolút túljátszott, szinte már nevetséges sírós, egymás karjában zokogós jelenettel búcsúzunk az epizódtól, mely a Trópusi vihar című hollywoodi gyöngyszem egyik hasonló jelenetét idézte fel bennem… Nem is értem, hogy mit gondolhattak a készítők, hogy Taeung majd zokogva ölelgeti Kibeom fejét, miután az kitépett egy cuki kis húscafatot (és egy chipet) a saját nyakából…

Egy szó mint száz, száguld a sorozat, mint a vonat a szakadék felé, és még nincs vége…