Captain Tsubasa – SAMURAI BLUE – 9. fejezet

Ebben a bejegyzésben a Captain Tsubasa – SAMURAI BLUE című, anime témájú írásom 9. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Általános információk.

– Köszöntök mindenkit az ázsiai kontinensviadal előtti selejtező-sorozat felkészítő, gotembai edzőtáborában! – lépett a pulpitushoz Mikami Tatsuo szövetségi kapitány a nagy előadóban egybegyűlt közönség előtt.

A csapat tagjai mellett a konyhai, orvosi és edzői személyzet is felsorakozott körülötte, a játékosok mögött pedig, megfelelő távolságra, a négy vendégkisasszony foglalt helyet.

A fiúk közül a legtöbben kíváncsian várták, miket hallhatnak majd a férfitól, kihirdeti-e már most a tervezett stratégiát és kezdő játékosok névsorát, míg mások határozottan bámészkodtak. Tsubasa barátai körében üldögélt, és egy határidőnapló méretű notesszel és tollal felfegyverkezve érkezett, meglepetésére nem egyedül: Misugi és Misaki is felkészülten lépett a helyiségbe. Kacsintással üdvözölte őket.

– Az elkövetkezendő hetekben ez az épületkomplexum ad majd otthont a csapat tagjainak és a Japán Futballszövetség által rendelkezésünkre bocsátott szakmai személyzetnek! Hadd mutassak be mindenkit, akivel eddig esetleg még nem találkoztatok! – pillantott Mikami a kollégáira. – Yamada urat már talán ismerhetitek, aki a felnőtt válogatott kapusedzője. Időről időre besegít majd Nozomi úrnak, aki csapatunk saját kapusedzője, így ő fog gondoskodni a három tehetségünk gondozásáról – mutatott a két férfira, akik a szokásoknak megfelelően főhajtással üdvözölték az egybegyűlteket. – Sato, Suzuki és Aoki urak segédedzői minőségben követik majd figyelemmel a felkészülést, Tanaka doktor és személyzete pedig az állapotfelmérésért és egészségmegőrzésért felel majd – intett a másik oldalára, ahol a fehér köpenyes orvos, annak asszisztensei, valamint három masszőr is biztatóan biccentett. – Kuroda úr konyhai csapata nemcsak itt, hanem Jakartában is velünk tart majd, ugyanis… – pillantott fel maga mögé, egy nagyméretű kivetítőfelületre – … ideje megismerkednünk a selejtezők helyszínével és utazásuk céljával, az indonéz fővárossal – nyomott le egy gombot a távirányítón, ami kivetítette mögé a kívánt statisztikai adatokat.

Míg Tsubasa bőszen jegyzetelt, néhány társa csodálkozva nézte őt, majd jobbnak látták, hogy legalább telefonjaik hangrögzítőjét elindítsák, ha már a kapitány szavai ennyire fontosnak tűntek.

– Nincsenek információink arról, járt-e már valaki közületek Indonéziában – vallotta be Mikami, és akaratlanul is a vagyonosabb csapattagokra pillantott, de mindenki megrázta a fejét. – Nem lett volna rossz tapasztalat, de amennyi szükséges, arról mind tájékoztatást fogtok kapni. Nagyon más helyszín lesz ez, mint annak idején Párizs volt, és ha minden sportdiplomáciai és kulturális konfliktust el akarunk kerülni, legalább olyan alaposan fel kell készülnünk az ottani körülményekre, mint a futballmérkőzésekre.

A fiatal focisták csodálkozó pillantásokat váltottak egymással. Hyuga, aki eddig kissé hanyagul ült a székében, érdeklődve előre dőlt, és elkezdte bogarászni a kivetített statisztikákat.

– Az első és legfontosabb: szeretnék megnyugtatni mindenki, hogy Indonézia, és annak Jáva szigetén elhelyezkedő fővárosa, Jakarta külföldi látogatók és turisták számára biztonságos helyszín! – szögezte le Mikami. – Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell ésszerű lépéseket tennünk annak érdekében, hogy meglepetésszerű konfliktusokat elkerüljünk.

– Indonézia muszlim ország, nem igaz, Mikami úr? – emelte a magasba a kezét Kisugi.

– Így van, fiam, és ez számos kompromisszumra kényszerít majd bennünket is, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek, bármi félnivalója lenne.

A hátsó sorban ülő négy lány ennek ellenére aggódó pillantást váltott egymással.

– A torna első napjától az utolsóig, a megérkezéstől a távozásig nagy létszámú, helyi fegyveres őrség gondoskodik a reptér, a hivatalos hotelek és rendezvényhelyszínek, valamint arénák védelméről, de nem leszünk bezárva vagy elzárva a külvilágtól, ugyanúgy létezik televízió, telefonálás vagy internet – tette hozzá, látva, hogy sokak kezében még most is ott pörgött a mobiltelefon, és többen megkönnyebbülten felsóhajtottak. – A költségek miatt nem kell aggódnotok, indulás előtt a telekommunikációs szponzornak köszönhetően mindenki egyforma, VIP csomaggal ellátott, korlátlan beszélgetést és internetezési lehetőséget tartalmazó készüléket fog kapni a könnyebb kapcsolattartás céljából.

– Ó, nocsak…! – hümmögött Ishizaki.

– Vissza is kell adni a torna után? – kérdezte Taki viccelődve.

– Vissza… – bólogatott Mikami mosolyogva, mint aki sejtette, hogy ez lesz a legfontosabb információ, ami megragadt a fiatalok számára.

– De kár!

– Külön gépünk nem lesz, viszont közvetlen járattal és „business class” fogunk utazni, a repülési idő ugyanis egy jó 8 óra – mutatott egy lézeres végű pálcával a kivetített információkra, aminek hallatán többen is felnyögtek.

Tsubasa meglepetten nézett fel a jegyzeteiből: számára különös volt, egy ilyen út hallatán társai méltatlankodtak, mikor ő egy egész napot átutazott, hogy hazatérjen.

– A mérkőzéseket a 77 ezer fő befogadására alkalmas Bung Karno stadionban és a 88 ezres nemzetközi sportcsarnokban fogják tartani. Megszállni a Mulia Senayan hotelben fogunk, ahol egy egész emelet lesz lefoglalva a csapatnak, ami azért jó, mert egészen a Bung Karno közelében van – folytatta Mikami. – Amennyiben bárkinek hozzátartozói vagy épp – intett hátra a hölgyekre – a partnere a helyszínre kíván látogatni, a Szövetség tud segíteni szállást foglalni, de „hitvesek és barátnők”-re vonatkozó, általános szabályok fognak érvényesülni, azaz ők nem léphetnek be a játékosok számára fenntartott részlegekre, egészen a torna végeztéig.

Néhányan huncut füttyögéssel hergelték azokat, akik már párkapcsolatban éltek, de a kapitány leintette az incselkedést.

– Visszatérve Kisugi kérdésére – mutatott a férfi a csatárra -, számos dolog van, amiről kulturális szempontból mindenképpen beszélnünk kell! – vált komolyabbra a hangja. – Utazni a Szövetség egyenruhájában, fehér ingben és sötétkék nadrágjában fogunk, melyhez 2 nap múlva méretet is vesznek mindenkiről. Zakó is fog készülni, de olyan meleg lesz, hogy azt aligha fogjuk felvenni. Hasonlóképpen 1-2 nap múlva érkezik mindenkinek egy táskányi sportfelszerelés a hivatalos beszállítónktól, az Adidastól…

– Ez az! – sziszegte elégedetten Kazuo, míg néhányan kelletlenül méltatlankodtak, mert más gyártó termékeit preferálták.

– … és a helyszínre érkezéskor is teljesen új garnitúra áll majd mindenki rendelkezésére az egységes reprezentációs kép érdekében. Ezeknek a viselése kötelező, már itt a táborban is, minden egyéni vagy klubszerződés ellenére – pillantott Wakabayashira és Tsubasára -, ilyenkor ez nem sért semmilyen szabályt. Cipőt, sípcsontvédőt vagy kapuskesztyűt viszont már mindenki olyat választ magának, amilyet akar, és javaslom is, hogy időben gondoskodjatok ezekről, hogy mindenkinek elegendő a rendelkezésére álljon, mire indulnánk!

– Hány pár cipőt hoztál? – hajolt oda Misaki vigyorogva Tsubasához.

– Úgy jöttem el, mint valami balett-táncos – felelte az derülten. – Hét van a táskában, meg még kettő új, amit be kellene törni.

– Mikami úr, a repülőn azért át lehet öltözni? 8 órát fetrengeni ilyen elegáns holmiban… – kérdezte Sorimachi.

– Át, de fel- és leszállni ezekben kell. Nem támogatom, de ha mindenáron várost akartok nézni a szabadnapokon, megtehetitek. Nagyon kell majd azonban ügyelni arra, hogy a civilben hordott öltözékeken semmilyen kulturálisan sértő vagy politikai szempontból kérdéses logó, felirat vagy üzenet ne legyen! Ne feledjétek, az egyik ellenfél Tajvan lesz, amit kénytelenek vagyunk sportdiplomáciai szempontból Kínai Tajpejként hívni! Tudom, hogy nem a legigazságosabb – emelte fel a kezét, hogy elejét vegye a tiltakozásnak -, de annak tükrében, hogy a kontinensbajnokságon Kínával szinte bizonyosan találkozni fogunk, kényteleken vagyunk ennek eleget tenni. Hasonlóképpen, ha továbbjutunk, mert ugye továbbjutunk – nézett körbe határozottan a csapaton -, a dél-koreai rendezésű tornán tilos bármilyen formában kérdezni, utalni a két állam, az Észak- és Dél-Korea közötti helyzetre.

– Különben Kim még kilő pár rakétát onnan fentről…! – kuncogott Jito.

– Semmi politikailag inkorrekt humorizálás! – figyelmeztette őt a kapitány.

– Nem sértődnek meg amúgy rajta – jegyezte meg Tsubasa, ahogy felpillantott a jegyzeteiből.

Társai kíváncsian feléje fordultak.

– Nyilván mindenki másképp közelíti meg a kérdést – tette hozzá meglepetten, hogy mindenki őt nézi. – Náluk ez inkább nemzeti tragédia a családok szétszakadása miatt. De nem félnek a hétköznapokban, nincs veszély, amitől tartani kellene.

– Nincsenek ilyen… nem is tudom, kémek, akik északról beszivárognak, meg minden? Tudjátok, mint a filmekben!

Tsubasa megvonta a vállát.

– Mint a világ egyik legnagyobb tartalékos haderejével rendelkező ország, legalább olyan a közbiztonság, mint itthon, bármelyik nagyvárosban. Minden egészséges, felnőtt férfi hadköteles, és közel két évre be is kell vonulniuk sorkatonának.

– A barátod volt már? Az a…

– Jaemin? Még nem kapott behívót – felelte Tsubasa. – De különleges okokból, mint amilyen egy világméretű sportesemény vagy olimpia, kérhet halasztást, akár felmentést is.

– Igaz, te Brazíliában együtt fociztál Lee Jaeminnel – pillantott a jegyzeteire Mikami. – Amikor majd az ellenfél csapatok játéktechnikai elemzésével foglalkozunk, hasznos lesz, amit esetleg mondani tudsz róla a többieknek.

Tsubasa nem felelt, csak bólintott egyet.

– De addig is visszakanyarodva első állomásunkhoz, Jakartához! – köhintett a férfi. – Az öltözködésről érintőlegesen már beszéltünk, hölgyeim, jobb, ha önök is megismerkednek a helyi szokásokkal! – intette a lányokat. – Tilos a mélyen kivágott vagy hátat szabadon hagyó felsőrész, vagy a fedetlen lábakat mutató, rövid nadrág és szoknya. Ellenkező esetben nemkívánatos figyelem és akár verbális inzultus áldozatává is válhat az, aki ezek ellen vét. Hasonlóképpen kerülendő a nyilvános intimitás, csók vagy ölelkezés…

– Mennyire kell aggódnunk a kísérők biztonságáért? – kérdezte Misugi komoly ábrázattal. – Vannak arab államok, ahol hajadon nők kísérő nélkül nem utazhatnak, vagy ahol erkölcstelennek és büntetendőnek számít minden olyan kapcsolat, ahol a felek még nem házastársak.

– Ennyire Jakartában nem súlyos a helyzet, de ezért is mondom, jobb, ha okot sem adunk a félreértésekre.

Többen is hátrapillantottak a lányokra, akik aggódva suttogtak egymás közt.

– Nem hiszem, hogy különösebben volna relevanciája a csapat szempontjából, de az indonéz muszlim társadalom ugyanilyen nyíltan elutasító a meleg- és leszbikus közösségek reprezentációjával vagy jogaival szemben – vette át a szót Katagiri, aki eddig csendben figyelte a tájékoztatót. – A Japán Szövetség ilyen kérdésekben nem foglal állást és mindenki magánügyének tekinti az orientációt. Vagytok páran, akik olyan országokban légióskodtatok, ahol ez vagy természetes és a mindennapok része – pillantott Wakabayashira -, vagy megtűrt, még ha nem is támogatott – siklott a tekintete Tsubasára, aki akaratlanul is elvigyorodott, ahogy Jaemin eszébe jutott. – Éppen ezért… „no jugding”, ahogy az internetes videóitokban meg online csetszobáitokban szoktatok hülyéskedni, melyeknek, megjegyzem, még mindig tagja vagyok…

– Ú, baszki! – kapott a fejéhez Ishizaki, és gyorsan előkotorta a mobilját, hogy megnézze a taglistát.

– Igen… – bólogatott Katagiri kínosan. – Ki ne merj rakni belőle! – figyelmeztette a hátvédet, aminek hallatán vidám hahotázás kelt életre.

Mikami úr, akinek nem sok fogalma volt az elhangzottakról, csodálkozva pislogott.

– Szóval részünkről mindenki arra lógatja, amerre akarja, de nem Jakartában. Aki nagyon késztetést érez magában, a dél-koreai melegszcénában belevetheti majd magát az éjszakai életbe a torna után, de addig mindenki kössön rá csomót! Elnézést, hölgyeim! – intett a lányok felé, akik kínosan összenéztek.

Tsubasa alig tudta leplezni a jó kedvét, és néhány társa, aki Jaeminnel közös kalandjairól hallott, gyanakvó pillantásokat küldött feléje.

– Valami mondanivalód van a témával kapcsolatban? – kérdezte Mikami, még inkább meglepetten.

– Semmi, uram! – nyelte le a nevetést Tsubasa.

– Helyes! Következő kérdés, van-e balkezes a csapatban?

A korábbi jókedv leülepedett, a játékosok csodálkozva találgatták, mi jelentősége lehet a kérdésnek. Jito, Kazuo, Soda és Sorimachi is jelentkezett.

– Jó – írta fel magának Mikami. – Szokjatok át átmenetileg a jobb kezetekre!

– Ez elég szexuálisan hangzott… – suttogta Ishizaki, ahogy összevigyorgott Takival.

– A muszlim kultúrában a bal kéz tisztátalannak számít, azzal nem szabad semmit átvenni valakitől, amit ajándékba kapunk, vagy adni bármit is, és ugyanígy aláírni sem illik vele semmit.

– Na de… miért? – értetlenkedett Soda.

– Ö, nos… – pillantott Mikami segélykérően Katagirire, aki széttárta a kezeit, hogy magára van utalva, ha már felhozta a témát.

– A bal kezet a kultúrájuk szerint vécéhasználat utáni tisztálkodásra használják – sietett a segítségére Tanaka doktor. – Vécépapír vagy bidé helyett a lakosság vízzel öblíti le és kézzel mossa meg dolga végeztével a…

Ekkor azonban undorodó moraj kelt életre a játékosok soraiból, Sano pedig látványosan megborzongott, ahogy elképzelte a jelenetet.

– Aggódnotok a hotel miatt nem kell, ott a mi mosdóinkhoz teljesen hasonló berendezések állnak majd rendelkezésre – igyekezte csillapítani őket Mikami. – Tehát mivel a higiéniai körülmények és társadalmi berendezkedés ilyen, egy héten belül mindenkinél sort kerítünk a szükséges védőoltásokra.

– Én már kaptam! – emelte fel a kezét Tsubasa, mint egy szorgalmas kisdiák egy tanórán, amin Misugi elmosolyodott.

– Hepatitiszre is?

– Sárgalázra és maláriára is!

– Tífusz?

– Inkább „seggtífusz”… – kuncogott Ishizaki.

– Megvolt! – vigyorgott a középpályás kényszeredetten. – „São Paulo belly”!

A csapatorvos feljegyezte az információkat.

– Az aktáitok szerint a DTP ismétlő oltást az elmúlt években, különböző időpontokban mind megkaptátok, így azzal nem kell foglalkoznunk. Éppen ezen okok miatt kísér majd el minket a saját konyhai személyzet is. Nemcsak arra fognak ügyelni, hogy a helyi halal ételkészítési szokásokkal egybehangzóan tudjanak főzni nekünk, hanem hogy minden lehetséges fertőzéstől vagy ételmérgezéstől is megvédjenek bennünket. Nagyon fontos, hogy helyi csapvizet még fogmosásra sem szabad használni – intette őket a doktor -, és jeget se szabad kérni, mert azt is jellemzően a helyi csapvízből fagyasztják, és komoly baktériumforrás lehet.

– Mennyi mindenre kell majd figyelnünk… – sóhajtotta Misaki, akinek már fájt a keze a körmöléstől.

– Az értekezlet után kifüggesztjük majd beosztást, kit mikor várunk az általános orvosi vizsgálatokra, ezért a mai napon külön komolyabb edzést nem tartunk, használja mindenki az időt az utazás utáni regenerációra. Rekreációs jelleggel önálló edzést bárki tarthat – folytatta Mikami. – A komplexum összes részlegét, beleértve a konditermet, szaunákat, medencéket, bárki bármikor szabadon használhatja, és javaslom, rendszeresen éljetek a masszázs lehetőségével is! – pillantott a masszőrökre. – Van esetleg bármi kérdés?

– Uram! – nyújtotta a magasba a kezét Masao. – Videókat csinálhatunk magunkról? Tudja, az internetre!

– Tudom, mi az az internet, Masao – dorgálta meg Mikami. – Ennyire öreg még nem vagyok – tette hozzá, aminek hallatán a társaság felnevetett. – A szövetség bátorít is benneteket a tartalomgyártásra, de mindent ésszerű keretek közt! Gondoljatok magatok, a csapat és az ország jó hírére, amit képviseltek!

– Értettem, uram!

– Lesz média-hét is, ahol a sajtó képviselő látogatnak el az edzőtáborba, hogy interjúkat készítsenek veletek, illetve fotókat készítsenek rólatok. A nemzetközileg használatos kártyákhoz szükséges portréfotózásra is sor kerül, amint megérkezik a felszerelésetek. Nos… ha nincs már kérdés… akkor egyelőre mehettek!

 

~ Következő fejezet ~