Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 39. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.
~ 39. fejezet ~
Már-már kellemetlenül hűvös volt abban az ovális helyiségben, melynek közepén Tycho álldogált, még mindig az űrorvosi tanszék vizsgájához magára öltött, de művérrel alaposan szennyezett védőöltözékében. Rövid, szőke haja csapzott volt és itt-ott piros a festéktől. A homlokán, összeálló hajszálai alatt izzadtságcseppek gyöngyöztek, ő pedig hunyorogva meredt maga elé. Félkörívben egy katonai és tanári személyzetből összeválogatott, rendkívüli bizottsági meghallgatás résztvevői ültek előtte, a kérdéseiket azonban néha csak egészen tompán hallotta.
– … Celchu kadét? – kérdezte kicsit hangosabban Tatham főhadnagy, osztályuk vezető oktatója.
– El-elnézést, uram…! – köszörülte meg a torkát az alderáni. – Én csak… még mindig a hatása alatt vagyok a…
– Tartogassa ezt a pszichológiai felülvizsgálatára! – vetette oda Lamascolo professzor, és több tanár is feléje pillantott. – Maga és az osztályának tagjai hónapok óta egy levegőt szívtak egy alakváltó korccsal, és el akarja hitetni a bizottsággal, hogy fogalma sem volt minderről?
– A legnagyobb tisztelettel, uram, amennyiben az aktáinkat, komlinkjeik kommunikációját, fakultatív foglalkozásaink jelenléti íveit ellenőrzik, mindannyiuk számára nyilvánvalóvá válik majd, hogy sem én, sem a baráti környezetem jó része nem időzött Aren Yu-Sien társaságában a tanórákon kívül – felelte Tycho. – Jómagam szinte semmit sem tudok róla, csak azt, hogy a fővárosból jött valamilyen neves pilótaiskolából, és…
– Igen, a Coruscanti Pilóta Intézetből – jelenítette meg a fiatalember adatlapját a holografikus kivetítőn fóniaoktatójuk.
– Rouvin professzor! – fordult ezúttal feléje Lamascolo. – Maga ugyanabban az iskolában tanított, ahonnan a két delikvens érkezett! Hogy lehetséges az, hogy nem észlelte rajtuk, milyenek…?
– Egy pillanat! Most kinek a kihallgatása zajlik? Celchu kadété vagy az enyém? – csattant fel Rouvin dühösen. – Mint „Az intelligens élet galaktikus katalógusa” szerzője, maga a különböző fajok és sajátosságaik szakértője! Miért nem ismerteti inkább ön, mi az, amit tudni érdemes egy ilyen… lényről?
– „Lényről”… – gondolta Tycho keserűen, ahogy a bizottság tagjai között parázs vita keletkezett. – Mintha nem is ember lenne, csak valami… állat…
– Ez a diák az elmúlt periódusokban mindannyiunkat megtévesztett! – harsogta Fensell professzor, a navigációs tanáruk. – Nem hibáztathatja az osztály többi tagját olyasmi miatt, ami vezetőiknek sem tűnt fel!
Tatham ingerülten megmasszírozta a halántékát.
– Pontosan! – emelkedett fel a székéből Lamascolo. – Pontosan! Az eddigi orvosi vizsgálatok és tesztek során hogy nem derült ki, hogy miféle korcs ő valójában? Valaki súlyos mulasztást követett el az űrorvosi tanszéken! – bökött az ujjával Tillows doktornő felé, aki a kadéthoz hasonlóan szintén nem tudott még átöltözni a történteket követően, és köpenye itt-ott foltos volt a művértől.
– Ezt mi is kérdezhetnénk magától! – vágott vissza a nő. – Maga itt az állítólagos szakértő, és hónapok óta oktat a diákoknak különböző gyomorforgató, fajelméleti kérdéseket, de képtelen volt felismerni, hogy az egyik kadét alakváltó?
– „Gyomorforgató”? Kikérem magamnak! – rivallt rá Lamascolo. – Birodalomellenes agitátor! Követelem, hogy azonnal…!
– Elég legyen! – mennydörögte Lai tábornok, aki személyesen vezette a bizottságot, és a vitatkozó felek között ült. – A felelősöket ráérünk megtalálni! Most azt kell minél hamarabb megtudnunk, mik voltak Aren Yu-Sien szándékai, valóban a „Felkelők Szövetségének” beépülő kémje volt-e, és akadtak-e bűntársai! Elrendelem Mayli Windtide kihallgatását, az osztály többi tagja pedig ugyanígy a bizottságunk előtt fog felelni a kérdéseinkre! De nem tűröm ezt a hangnemet és egymás hibáztatását!
A tanárok azonnal abbahagyták a méltatlankodást kirohanása hallatán, és visszaültek a helyeikre.
– Celchu kadét, tapasztalta bármi jelét annak, hogy Aren Yu-Sien eltitkolná a származását, vagy bármiben szervezkedett volna? – kérdezte végül Tatham főhadnagy.
– Nem, uram – rázta meg a fejét Tycho. – Szinte minden órán messze ültem tőle, sosem beszélgettünk, és semmit sem tudok róla, a származásáról vagy a szándékairól. A vizsgaeredmények alapján… az volt a benyomásom, hogy tehetséges pilótajelölt… de mindig is túl pökhendi módon viselkedett velem és a közvetlen barátaimmal, ezért nem kerestük a társaságát. Távol álljon tőlem, hogy bárkit bármivel is megvádoljak, de… – akadt el a hangja – ha valaki igazán jól ismerhette őt, akkor az… Windtide kadét volt.
– Bosszantóan alderáni… Diplomatikus, mint mindig… – fonta karba a kezeit Gry Fensell, és összepillantott a főhadnaggyal. – Leléphet, Celchu kadét!
Tycho tisztelgéssel elbúcsúzott a bizottságtól, és kilépett a helyiségből. Az ajtó közelében lerogyott az egyik padra, és amikor társai észrevették, azonnal odaszaladtak hozzá.
– Tycho!
– Na, mi volt? – faggatták.
– Nem tudom… – felelte az alderáni kábán.
– Biggs teljesen ki van készülve… – mutatott aggódva Hobbie szobatársukra.
A bekötözött karú fiatalember hevesen gesztikulálva vitatkozott éppen Tankkal, de nem hallották, miről beszéltek.
– Biggs… – állt fel végül Tycho, hogy odalépjen hozzá. – Mi a baj?
Meglepetésére azonban a tatuini megragadta a vállainál fogva, és gyorsan a szemeibe nézett.
– Mi történt odabenn? Mit kérdeztek?
– Mi? Én…
– Beszélj már! Mindjá-…! – sürgette, ekkor azonban Tatham főhadnagy kilépett a helyiségből, és őt szólította.
– Darklighter kadét!
Biggs vállai beestek, a karjai erőtlenül teste mellé hanyatlottak, és megtörten követte tanárukat.
– Mi történhetett…?
***
Az akadémiai sportcsarnok lelátóján lelkesen tombolt a közönség, ahogy saját intézményük a nagy tekintélynek örvendő, fővárosi iskolával csapott össze éppen. Hangulatukra nem nyomta rá a bélyegét annak ténye, milyen súlyos fegyelmi vétséget követett el valaki a GBI17/1.-ben, és milyen lövöldözéses összecsapással lehetett csak megfékezni egy renitens kadéttársukat.
– Mintha… senki még csak nem is hallott volna a történtekről… – gondolta Tycho, ahogy egy vizes palackot szorongatva meredt maga elé.
Úgy érezte, az akadémiai vezetés eltitkolhatta az események részleteit a többi osztály és oktató elől, aki nem volt érintett a képzésükben, hogy elejét vegyék egy intézményi szintű pániknak.
– És ha nyíltan beszéltek volna róla, a tábornoknak bizonyosan jelentenie is kellene az egészet a szektorparancsnokságon, és megint ki tudja, milyen felügyelő szerv érkezne ide, hogy mindenkit átvilágítsanak… – fűzte tovább a gondolatmenetet az alderáni. – Talán… házon belül igyekeznek elintézni a dolgot, és csak az eredményeket jelenteni… hogy „kémet fogtak”… vagy „sikeresen hatástalanítottak egy merénylőt”… arról nem beszélve, hogy kollektíven mindannyiuk felelőssége volt, hogy idáig fajulhattak a dolgok…
Keserűen leszegte a fejét. Már maga sem tudta, mit feltételezzen egykori évfolyamtársukról, Aren Yu-Sienről. Ahogy azt vallomásában körvonalazta, semmit sem tudott a fővárosi fiatalemberről, de eddigi, birodalompárti kijelentései miatt soha nem merült fel benne annak gondolata, hogy mindez csupán álca lett volna.
Egy-egy hangosabb falnak csapódás hallatán összerezzent és a tekintete ismét a játéktérre siklott. Tank csapatkapitányként maga is a pályán volt, koordinálva társai munkáját, osztályának tagjai azonban csak céltalanul lézengtek a lelátókon. Úgy tűnt, egyikük sem tud mit kezdeni magával vagy a történtekkel, nem tudtak felszabadultan szurkolni csapatuknak.
– Nem lesz baj… – szorította meg a vállát a háta mögül Hobbie, aki fáradtan, állva nézte a mérkőzést.
Az osztály minden tagja végzett a meghallgatással, Biggset, tatuini barátjukat azonban különös mód a tábornoki irodába vezényelték két rohamosztagos kíséretében, amikor saját bizottsági vallomásával végzett, ami mindannyiukat meglepte. Aggódva várták vissza azóta is, Klivian pedig tudta, hogy Tycho részben emiatt is ennyire gondterhelt.
– Szarul játszunk… – állapította meg Liridon keserűen mellettük.
– Nem hibáztatom Tankot… – felelte Race. – Csoda, hogy a körülmények ellenére képes erre. Ez már szinte emberfeletti…
Janek Sunber valóban igyekezte életben tartani a reményt csapata számára, annak ellenére, hogy azok még mindig alig heverték ki az előző találkozót, az ott elszenvedett vereséget, sérülést, és a tüntetés tényét. Tudták azonban, hogy nála jobban senki sem állt közelebb Darklighterhez, így különös bizonytalanságérzettel tölthette el őt is, hogy még mindig nem tudtak semmit barátjukról.
A mérkőzés a második harmad derekán járt, és a császári akadémia kadétjai magabiztosan vezettek, miután az első harmadban gyors és elsöprő győzelmet arattak. Kapitányuk feltartóztathatatlanul menetelt a meccs gólkirályának címe felé, annyi sikeres találata volt, ennek ellenére Tank számos kísérletét meg tudta akadályozni. A prefsbelti csapat támadásai azonban minden eredményes labdaszerzés ellenére sorra elakadtak a cél előtt.
– Azt hiszem, ez ennyi volt… – állapította meg Jazz. – Ha lenne még három Tankból, már az se segítene rajtunk…
– Igen… – bólintott Hobbie. – Fizikailag nem lehet ott mindenhol. De szerintem semmi okuk nem lesz a szégyenkezésre. Ez a csapat egyszerűen sokkal jobb, mint a miénk, még ha nehéz is ezt elismerni…
– Srácok…! – kapta fel a fejét Liridon, ahogy a szurkoló tömegben elpillantott a túloldalra. – Nézzétek! – mutatott előre.
A lelátó lépcsőjén Tatham főhadnagy sétált le tanárkollégái és a meghívott vendégek felé.
– Hátha tőle megtudhatunk valamit Biggsről! – nézett rajtuk végig izgatottan Maik. – Gyertek!
Tycho erőtlenül állt lábra, és követte társait, ahogy átverekedték magukat a szektorok között. A férfi már messziről észrevette őket, ezért nem is ült be a többi professzor közé, megvárta osztályának tagjait.
– Uram…! – nyögte Hobbie lihegve, ahogy elsőként odaért hozzá. – Uram, kérem…! Mondjon valamit! Hová vitték Biggset és miért?
– Ő nem csinált semmit! – erősködött Jazz. – Ez az egész biztos csak valami félreértés!
– Kérem, uram!
A férfi arca valamelyest meglágyult, ahogy végignézett rajtuk, majd türelemre intette őket.
– Darklighter kadét visszatért a hálókörletükbe – mondta nyugodt hangon. – Aggodalomra semmi ok.
A kadétok izgatottan összepillantottak, és mielőtt futásnak eredtek volna, felhangzott a mérkőzés végét jelző gong. A fővárosi akadémia csapata megszerezte a győzelmet a második harmadban is, ami egyben azt jelentette, hogy a meccset is ők nyerték. Lelkesen integettek szurkolóiknak és kísérőiknek, akik hangosan éltették őket.
A prefsbelti együttes csalódottan ereszkedett a padló közelébe, hogy a mérkőzés irányítói majd lekapcsolhassák a súlytalanság állapotát, és mind távozhassanak, a szőke coruscanti kapitány azonban odaröppent Tankhoz.
– Hé, várj! – markolta meg a vállát, mire Janek csalódottan visszafordult.
A fiatalember arca sugárzott a győzelem okozta boldogságtól, de nem tükröződött rajta gőg.
– Tudom, hogy mi nyertünk, de… csak azt akartam mondani, hogy nagy megtiszteltetés volt ellened játszani – mondta végül. – Igazán kiváló zónalabdás vagy. Mit nem adnék, ha lenne egy hozzád hasonló játékos a mi csapatunkban is…!
Tank meghatódva végigmérte őt, majd köszönete jeléül bólintott, és kezet fogtak.
***
Tycho, amennyire lelkiállapota engedte, igyekezte követni barátait a szállásaik felé, és úgy rontottak be a szobájukba, hogy azzal szinte halálra rémítették az odabent ücsörgő Darklightert.
– Biggs…! – nyögte Hobbie, ahogy szinte a nyakába vetődött, és megölelte őt. – Mi ez az egész, mi történt?
– Hol voltál? – kérdezte Liridon.
– Meglátogattam Rashát a gyengélkedőn… – felelte a tatuini fáradtan. – Eléggé szarul néz ki…
– Úgy értjük… előtte! – erősködött Jazz is. – Miért vitettek el a rohamosztagosokkal?
Biggs keserűen meredt maga elé. Egyenruhájának szennyezett kabátjából már kibújt, az alatta viselt trikója azonban szerencséjére tiszta maradt. Szótlanul nézte bekötözött alkarját, melyet korábban Yu-Sien karmai felsértettek.
– Elmondhatod nekünk? – kérdezte gyenge hangon Tycho, aki úgy érezte, testileg-lelkileg a végkimerültség határán állt, ezért inkább leült az ágya szélére.
– El – bólintott Biggs, és hálás volt a tapintatosságáért.
Hellyel kínálták a többieket, Biggs pedig leült a helyiség közepén, az asztali holonet-terminál előtt.
– Jobb, ha előre tudjátok, hogy a történtekről a vizsgálat lezártáig hírzárlat van érvényben – kezdte. – Se a többi évfolyam tanulójának, se a kiszolgáló személyzet nem érintett tagjainak nem beszélhetünk semmiről. Azt hiszem, ezt már ti is megkaptátok – mutatta fel a komlinkjét, melyen egy pirosan villogó üzenet jelezte a tábornoki utasítást.
Társai csodálkozva olvasták saját üzeneteiket; eddig a legtöbbjüknek teljesen elkerülte a figyelmét a tény, hiszen a kihallgatások és a zónalabda mérkőzés alatt egyikük se foglalkozott a kis szerkezetekkel.
– El akarják tusolni a dolgot? – kérdezte Rook Zoccor.
– Talán csak minimalizálni akarják, amennyire lehet – vetette ellen Liridon. – Nagy hírértéke lenne katonai körökben és kiválóan lehetne propaganda-célokra használni, ha kitudódna, mi történt, de az egyben még több megszorítással és átvilágítással járna, és jó eséllyel fejek hullanának, amiért ennyi idő elteltével csak most derült fény… a dologra – tette hozzá, kissé elbizonytalanodva. – Megtudtál valamit… róla?
Biggs bólintott.
– Az igazat megvallva… egy ideje sejtettem, hogy… miféle lehet – vallotta be, barátai döbbenetére. – Az egyik korábbi gyakorlaton, amikor ugyanígy művérrel dolgoztunk Tillows doktornő foglalkozásain, már láttam, hogy egy pillanatra a bőre ugyanígy… elpikkelyesedett. De akkor nem változott át így teljesen, és aki nem nézett rá, az szerintem észre se vette rajta, annyira gyorsan történt.
Maik akaratlanul is megborzongott, ahogy felsejlett előtte, milyen különös lénnyé alakult Yu-Sien.
– Azért kísértek el a tábornok irodájába, mert előszedték a könyvtári kutakodásom adatait, és ott kiderült, hogy Lamascolo könyvében rákerestem az ilyesmire. Tényleg kíváncsi voltam, mi ez, és aggasztott is, hogy ha igaz, Aren vajon… ártó szándékkal volt-e köztünk, vagy csak… el akarta titkolni a származását.
– Akkor lehet, hogy tényleg kém volt?
– Nem tudom – rázta meg a fejét a tatuini. – Nehezen tudnám elképzelni róla, hiszen annyira igyekezett jól teljesíteni, és szinte elvakultan itta a professzorok minden szavát az órákon…
– Könnyen lehet – szólt közbe rekedt hangon Tycho -, hogy a nem emberi fajokkal szembeni, mostanában tapasztalt politikai retorika miatt titkolta a származását.
Társai aggódva pillantottak feléje.
– Te is szarul nézel ki – állapította meg Hobbie, és megérintette a homlokát, valamint a nyakán, tiltakozása ellenére, ellenőrizte a pulzusát is. – Összeszedtél valamit?
– Némi traumát és mentális betegséget – jegyezte meg tőle szokatlan szarkazmussal az alderáni.
– Adjatok már be neki egy ampulla baktát! – jegyezte meg Liridon, Biggs pedig a fali tárolórekeszekhez nyúlt, ahol az általános elsősegélynyújtáshoz, fájdalomcsillapításhoz vagy fertőtlenítéshez szükséges oldatok, tapaszok, kapszulák sorakoztak egy kék színű dobozban.
Előkapott egyet és Hobbie-nak dobta, aki levetette a kabátot az alderánival, és beledöfte azt annak felkarjába.
– Arenre visszatérve… – masszírozta rosszalló pillantásokkal a szúrás helyét Tycho -, néztem mostanában a szenátusi közvetítéseket, és ott is sokan tiltakoznak a nem emberi fajokat érintő, hátrányos megkülönböztetés és kizsákmányolás miatt…
– Ez alighanem a Klónháborúk hozadéka – érvelt Liridon. – Hiszen emlékeztek, tanultuk, hogy a Köztársasággal szemben álló, Független Rendszerek Szövetsége sok ezer olyan bolygót és rendszert foglalt magába, melyen nem emberi, de még csak nem is emberközeli fajok voltak az uralkodók, ezért az átlag köztársasági, és most már birodalmi polgárban megmaradt ez az ellenérzés az ilyenekkel szemben. Emlékszel, rád is hogy néztek a szokatlan hajszíned és törzsi tetoválásaid miatt, mikor megérkeztünk ide – biccentett a miriali Nivix felé, aki egyetértően bólintott.
– A lényeg, hogy elmondtam, mit találtam Lamascolo könyvében, mit láttam, és hogy mi történt ma a vizsga során…
– És… pontosan mi történt? – kérdezte óvatosan Trae Zoccor. – Én már csak a kiabálásra figyeltem fel, nem láttam, mivel kezdődött.
– Arennel állítottak párba – folytatta Biggs. – Olyan feladatot kaptunk, ahol vérző sebet kellett ellátnunk. De olyan volt, mint aki… nem is tudom, megdermedt a félelemtől vagy az undortól, ahogy a művért meglátta vagy meg kellett érintenie. Lehet, hogy ez… előidézett nála egyfajta reakciót, ami végül az átalakuláshoz vezetett.
– És ez buktatta le őt… – töprengett Hobbie.
– Alakváltóvá nem válik csak úgy az ember… – morfondírozott Maik. – Jó eséllyel ez azt kell, hogy jelentse, hogy legalább az egyik, de lehet, hogy mindkét felmenője magában hordozza erre a hajlamot. Gondoljátok, hogy az apja vagy az anyja is ilyen?
– Lehet, hogy Coruscanton már be is gyűjtötték mindkettőt…
– Szerintem ezért is vitték el Maylit – bólintott Liridon. – Ő ismeri Arent a legjobban.
– Nem lennék meglepve, ha addig vernék, míg ki nem húzzák belőle az információt – csóválta meg a fejét Lonnie, Tycho azonban rosszallóan felpillantott. – Ne nézz így! Te is tudod, hogy katonai berkekben mindig, mindenhol előfordul az ilyesmi, akármi is épp a fennálló rend! Az árulókkal, kémekkel sehol sem bánnak kesztyűs kézzel!
– Akár áruló volt, akár nem, kétlem, hogy visszaengednék őt az iskolapadba – meredt maga elé csüggedten Biggs. – Bárki is volt, példát fognak vele statuálni. Jelentik majd a sikeres elfogását és hatástalanítását… akinek kell, annak tesznek egy plusz kitűzőt a mellkasára, Aren meg aztán szépen… eltűnik valami hivatalosan nem is létező börtönbolygón.
– Azért ez így egy kicsit erős, nem gondolod? – kérdezte némi éllel a hangjában Palchetti.
– Látva, hogy az otthonomban milyen módszerekkel dolgozik a birodalmi helyőrség, és hogy a vizsgán velünk is hogyan viselkedtek… ahogy gyakorlatilag válogatás nélkül tüzet nyitottak ránk, még ha bénító lövedékekkel is… Szerintem nem, ez pontosan beleillik a jelenlegi rendszer működésébe – felelte Darklighter, sötét ábrázattal az arcán.
~ Következő fejezet ~
0 hozzászólás