Sziasztok!
Felkerült a sorozat 7. részének fordítása, az adatlap pedig kiegészült három újabb, hivatalos betétdal videójának linkjével. Hajtás után pedig szokás szerint elolvashatjátok az epizódhoz írt gondolataimat, kiegészítéseimet.
Az előző epizódban megismert bűnügy folytatódik, nem várt csavarokkal.
A történetben számos, apró érdekességet megfigyelhettünk.
1. A hűtőkocsi elkanyarodik az egyik kereszteződésben egy őslénypark táblája előtt. Jeju szigetén valóban van egy dínópark, ahol méretarányos dinoszaurusz-makettek, valamint csontváztak kiállítását tekinthetik meg a látogatók.
2. A “Bix“, amihez Kang Manho figurája a hűtőkocsiban beszél, az újabb Samsung-telefonokba épített, Bixby nevű mesterséges intelligencián alapuló okos asszisztens (hasonlóan a Google asszisztens vagy a Siri alkalmazásokhoz), mely hangvezérlésre valóban képes lett volna pl. tárcsázni a kért telefonszámot. A Samsung, mint a sorozat egyik fő támogatója, nem véletlenül csúsztatott be egy ilyen aprócska termékelhelyezést a cselekménybe.
3. Kang Manho a túszejtés során azzal védekezik, hogy ő immár új-zélandi állampogárként új hazájában fog bíróság elé állni, és nem koreai többé. Érdemes tudni, hogy a koreai jogrend nem ismeri el a kettős állampolgárság fogalmát (hasonlóan Japánhoz), és amennyiben valaki egy másik ország állampolgára kíván lenni, le kell mondania koreai állampolgárságáról.
Akadtak persze kissé fura, a cselekményt kényelmesen előremozdító, túlzó momemtumok is.
4. Cho nyomozó lassan átmegy valami hiper-szuper nyomolvasóba, hogy felvesz egy kórót a földről, és abból már rögtön levágja, merre induljanak tovább. Az előző évadoknál olykor Kang Kwonju karakterét is érte már kritika, hogy miért tud annyi mindent, irreális, hogy ennyi mindenre kiterjedő tudása legyen. Úgy látszik, a készítők kezdenek ugyanebbe a hibába esni Cho nyomozó figuráját illetően is…
5. Kang Manho komolyan járva hagyta a bérelt kocsija motorját, lehúzott ablakkal, míg ő kiásott egy felnőtt ember méretű sírt a hegyoldalban és felcipelte az apját? Ez mennyire nem életszerű…!
6. Han Uju megjegyzi, hogy nehéz lesz utána nézni a “Vimo Szigeti Idősek Otthonának”, mert Vimo néven több idősotthont is talált a nyilvántartásban, ami… elég különös volna, tekintve, hogy egy háromszor Budapest méretű szigetről van szó, hivatalosan félmilliós lakossággal. Hány idősek otthona lehet Vimo néven és hány még más néven egy ekkora méretű lakosságra, hogy ennyire nehéz hamar megtalálni a választ? Szintén nem túl reális…
7. Sajnos Seung Seongheonnak objektíven egyre rosszabb az angolja, még az illegális vendégmunkás is szebben beszél angolul.
+ 1: az előző epizódhoz elfelejtettem írni egy kis összefoglalót a hazugságvizsgálattal kapcsolatosan, melyet nagyon érdekesnek találtam, és szerettem volna megosztani veletek. Ha visszaemlékeztek, a Yang parancsnok vejét hallgatják ki épp nyomozóink, és Cho nyomozó megjegyzi, hogy a férfi rosszabbul fog járni, ha hazugságvizsgálatra kerül a sor. Nos, ez igaz is, meg nem is.
A hazugságvizsgálat tudományának nem nyúlik rendkívül messzire a története a dél-koreai kriminalisztika berkeiben. 1979-ben indult az első, hivatalos poligráfos képzés, egy amerikai katonai szakember közreműködésével, a Koreai Poligráf Szövetség pedig mindössze öt évvel később, 1984-ben alakult csak meg. A mai napig egy szakkönyv létezik a témakört illetően, melyet az 1992-ben amerikai hazugságvizsgálói tanulmányairól hazatérő Park Pankyu írt “Poligráfos vizsgálatok” címmel. A szerző részt vett egy olyan berendezés kifejlesztésében is, mely kimondottan a koreai nyelven kihallgatott személyek reakcióit elemzi. 1996-ban Park urat a szövetség elnökévé is megválasztották, aki szorgalmazta a hazugságvizsgálói képzés egységesítését és tökéletesítését.
A poligráf-vizsgálatokat végző szakemberek ma mind állami alkalmazásban állnak, privátszektor e téren nem létezik Dél-Koreában. Nincsenek friss számok, de a 2006-os adatok alapján 19 fő dolgozott a legfelsőbb bíróságnak, 19 a védelmi minisztériumnak, és 19-en a tudományos nyomozások országos szervezetének (bármi legyen is az). A hírszerzés is foglalkoztat ilyen szakembereket, de az ő számuk nem ismert. Demográfiailag elkeserítő, hogy az akkori állapotok szerint mindössze 7 női szakember dolgozott a soraikban.
Általánosságban elmondható, hogy legalább 5 év bűnügyi tapasztalat szükséges egy koreai állampolgár számára, hogy kitanulhassa a szakmát. Akinek nincs felsőfokú végzettsége, 5 év tapasztalat a követelmény bűnügyi nyomozások terén; alapképzéses diplomások számára 3 év, mesterképzésesek számára 1 év. Emellett sikeresen teljesíteniük kell egy 300 órás poligráfos képzést is, melyet egy legalább 6 hónapos gyakornoki időszak követ szakemberek mellett. Legalább 50 bűnügyi esetben elvégzett hazugságvizsgálatot követően a gyakoronokok ismét vizsgán vesznek részt, melyen élettani, pszichológiai, pszichopatológiai és gyógyszertani témakörökből kell vizsgázniuk. Az ideális jelölt 25 évnél idősebb, és politikai, vallási és egyéb előítéletektől mentes, és erkölcsi tartással bír. Sokan közülük kölföldön szerzik meg a szükséges képesítést, legfőképp a legfelsőbb bíróságnak dolgozók, akik jellemzően amerikai egyetemek hallgatói voltak.
A gyakorlatban bűnügyi és közlekedési balesetek kapcsán szoktak végezni hazugságvizsgálatokat, az utóbbi különös és nem túl gyakori más országokban. Mind analóg, mind digitális eszközökkel dolgoznak, de azok még nem elég fejlettek arra, hogy az élőszóban megtévesztést felismerjenek.
Jogilag ingatag lábon áll a tudományág, mert a legfelsőbb bíróság nem ismeri el bizonyító erejűnek egy hazugságvizsgálat ereményét annak bizonytalansága miatt, és még ha szilárd lábakon is állna, akkor is csak közvetett bizonyítékként tekintenének rá, és senkit sem kötelezhetnek hazugságvizsgálatra, csak önkéntes alapon hajtható végre. Ha azonban a poligráfos vizsgálatot követően az alany beismerő vallomást tesz, azt már elfogadják.
A szakma egész léte homályzónában tapogatózik, mert nincsenek igazán konkrét jogszabályok, melyek a munkájukat szabályoznák, nincs hivatalos iskola, minden képzést “házon belül”, egymásnak átadva az ismereteket tartanak a szövetség tagjai. A jogi háttér hiányában a munkavégzésre is rányomja a bélyegét a szokásos, ázsiai munkamorál: míg napi 1-2 hazugságvizsgálat lenne az egészséges, a koreai szakemberek három vagy annál több vizsgálatot hajtanak végre egy nap, főként vezetőik nyomására.
+2: mint rohamosan öregedő társadalom, Korea számára is rendkívül komoly kihívást jelent a demenciával küszködő, nyugdíjaskorú állampolgárainak ellátása. A becslések szerint mostanra az idősebb korosztály 15-20%-át érintheti a demenciával járó betegségek különböző súlyosságú állapota, mely hatalmas anyagi és lelki terhet ró a páciensek családi környezetére (nem is beszélve azokról a számokról, ahol a mentális betegségeket övező társadalmi stigma miatt ki sem derül és orvoshoz sem jut a szellemi leépüléstől szenvedők jó része). A pszichológiai megterhelés, amit egy ilyen hozzátartozó ellátása, gyógykezelése okoz, sokak számára elviselhetetlen, ami miatt sokan menekülnek öngyilkosságba a kilátástalan állapotok miatt.
Az egyik leghíresebb ilyen eset a Super Junior nevű legendás fiúegyüttes frontemberéhez, Leeteukhöz kapcsolódik. A fiatalember 2014-ben épp a katonai szolgálatát teljesítette, amikor a sajtó egy családi tragédiájáról kezdett cikkezni: apját és annak szüleit holtan találták az otthonukban. Leeteuk ügynöksége először próbálta elkendőzni a valódi okokat, és a közleményük szerint balesetben hunytak el. A vizsgálatok során azonban hamar kiderült, hogy Leeteuk nagyszülei demenciától és ráktól szenvedtek, apja pedig, aki egyedül gondoskodott róluk, nem bírta tovább finanszírozni a helyzetet, se a lelki megterhelést, és megölte mindkettőjüket, majd felakasztotta magát. Az ügy hatalmas sajtónyilvánosságot kapott, a temetést is elözönlötték a paparazzik és sajtófotósok, és mindenki premier plánban “csodálhatta meg” a tragédia miatt megtört, keservesen zokogó énekest, akit az együttes tagjai szintén elkísértek a szertartásra. Leeteuk erre az időre rendkívüli kimenőt kapott a seregtől, parancsnokai pedig javasolták is neki, hogy szereljen le idő előtt, de ő visszatért posztjára, és fél évvel később, eredeti terv szerint intett búcsút a katonaságnak. A sorscsapást követően súlyos depresszió lett úrrá rajta, főként azért, mert az apja nagyon keserű üzenetben búcsúzott el sikeres gyermekeitől (Leeteuk lánytestvére is híres színésznő). A szemükre vetette, hogy nem csak ők tehetnek arról, hogy sikeresek lettek, nem mindent csak maguknak köszönhetnek (annak ellenére, hogy rég nem volt már része az életüknek, mikor a gyerekek egyáltalán elindultak a szórakoztatóipari pályájukon). Leeteuk családja egy elképesztő, 5 milliárd wonos, azaz kb. 1,3 milliárd forintos tartozást örökölt meg apjától annak halálát követően, a fiatalember pedig rendkívüli erőfeszítéseknek köszönhetően tudta csak ezt törleszteni.
0 hozzászólás