Sziasztok Ismét hoztam nektek 1-1 sorozatot mindkét sorozatunkból. Emellett felmerült egy kérés az egyik Facebook-csoportban, hogy a My Countryhoz készített kiegészítések és magyarázatok kerüljenek fel ide, a honlapra is, ne csak a DA-fórumra, ahova sokan nem tudnak (az angol nyelv miatt) regisztrálni. Ezért a hajtás után megtekinthetitek az első hat részhez készült írásokat. Kitekintő a sorozat indulásakor:

Egy eddig kevés figyelmet és sajtóvisszhangot kapott történettel ismerkedhetünk meg, mely meglepő a szereplők névsorát tekintve, de talán betudható annak, hogy kisebb, kábelcsatornán induló sorozatról lesz szó. A cselekmény a késői Korjó korába repít minket, melyből ritkábban készítenek sorozatokat, mint a Csoszon-korabeli történetekből. Az elmúlt években nekem is lehetőségem nyílt fordítani néhányat ezek közül (Moon Lovers, The King Loves), és nagyon tetszik ez a kor, a környezet, a ruhák, a frizurák, így örömmel vártam ezt a sorozatot is.

Bevallom, kicsit féltem, hogy az év eleji Haechi után (mely számomra kisebb csalódás volt) bele merjek-e vágni újra történelmi sorozatba, de már az első két rész láttán azt kell mondjam, hogy abszolút megérte. Leszögezem, hogy érdeklődtem a sorozat nemzetközi forgalmazójánál, a Netflixnél, hogy terveznek-e hozzá magyar feliratot készíteni, melyre nem tudtak információval szolgálni, ezért is kezdtem el a fordítást. Emellett úgy értesültem, hogy az említett szolgáltató bizonyos régiókban csak késleltetve fogja elérhetővé tenni a részeket, így ott egyelőre eléggé átláthatatlan, mi lesz a sorsa. Ettől függetlenül, ha később valaki készít nekik is magyar feliratot hozzá, annak sok sikert és kitartást kívánok a munkájához.

Mit kell tudnunk a sorozatról?

Egy 16 részesre tervezett szériáról van szó, mely Korjó összeomlása és Csoszon megalakulása idején játszódik. Három főszereplőnk van, Seo Hwi (Yang Sejong), Nam Seonho (Woo Dohwan) és Han Hijae (AOA Seolhyun), az ő kapcsolatuk, háttértörténeteik azok, melyekre szépen felfonják a történet fonalát. Egyelőre az eddigiek alapján szerintem nem nyúltak mellé a készítők, kifejezetten erős alakításokat kapunk tőlük. Nem menekülünk ugyan a koreai történelmi sorozatoknál megszokott sablonoktól (szép leány fiúruhába bújva akciózik, és persze senki sem veszi ezt észre rajta; kergetőzés a zsúfolt piacon; kalandok egy színpompás giszeng udvarházban, stb. stb.), mégsem tűnik unalmasnak, elcsépeltnek a történet. Számomra különös volt – de semmiképpen sem negatív -, hogy milyen érdekes, politikai felhanggal indítanak a hőseink. Mindhármuknak erős elképzelései vannak arról, milyen helyzetben van az ország, mit kellene tenni, és nem félnek beszélni róla (ami a női főszereplő, Hijae esetében egészen különös, tekintettel arra, hogy a nőket jellemzően ugye mindig kizárják az államigazgatási diskurzusokból az ilyen történetekben). Hijae azonban meglepően okos, talpraesett és felvilágosult fiatal nő, nem egy megmentésre váró kisasszony, így érdemes lesz odafigyelni arra, mennyire tud majd aktív részese maradni az eseményeknek.

A két férfi főszereplő is dicséretet érdemel, egyedül Woo Dohwan beszédstílusa tűnik monotonnak néha, bár úgy néz ki, ez maga a színész habitusából is ered. Nem tudom, hogy az akciójeleneteknél milyen arányban látjuk őket és milyen arányban kaszkadőröket, de nagyon látványos és izgalmas, harci jeleneteket láthatunk tőlük. Az idősebb, veterán színészek közül Jang Hyukot és Kim Youngchult kevés ideig láttuk eddig, noha utóbbi Yi Seonggye tábornok szerepében rendkívül tekintélyt parancsoló. Ahogy a vadászatra megjelenik, amilyen gondolatokat oszt meg velünk, és ahogy a többi karakter/színész szinte ámulattal issza a szavait… tényleg elhisszük, hogy egy leendő, államalapító király és történelmi figura áll előttünk. Érdemes megemlíteni Ahn Naesangot, akit számomra furcsa “gonosz” szerepben látni, nála valahogy én hozzá vagyok szokva a jó szerepekhez, ahogy a hősöket segíti apaként, miniszterként, nevelőként, akárhogy. Kicsit ettől nehéz elvonatkoztatnom, kíváncsi leszek, az ő története hogyan alakul majd. Jang Yeongnam kapcsán pedig kicsit aggódok, hogy beskatulyázzák őt egyfajta állandó, gonosz(abb) női szerepbe, bár a határozott fellépése és orgánuma kétségkívül alkalmassá teszi őt erre.

A kameramunkára nem lehet panaszunk, igazán szép helyeken vették fel az eddigi jeleneteket, így reméljük, nem tapasztalunk majd minőségromlást a későbbiekben. Egyetlen kivetnivalót eddig a zenében találtam: a háttérdallamok egyelőre nagyon halkan szólnak, nem figyelünk fel rájuk különösebben (bár az első rész végén a kórusos-éneklős dal kifejezetten libabőr-fokozó), ellenben a vokális betétdalokat nagyon koridegennek és emiatt zavarónak találom. Lágy balladákat még csak-csak elviselünk egy ilyen történelmi sorozatnál, de elektromos, gitáros, dobos zenét kicsit nehezünkre esik szerintem…

Mindent összevetve, a dráma szerintem erősen kezdett, így érdemes figyelemmel követni az alakulásást.

Mit kell tudni a fordításról?

Az eheti, első két epizód szokatlanul hosszú lett, 75-85 perces mindkettő, ami jóval nagyobb koncentrációt igényel a fordítás terén is a maga, 8-900 soros feliratával. Nem tudom, hogy ez a későbbi epizódoknál is megmarad-e. De mint mindig, most is éles szemeitekre, valamint szakértelmetekre hagyatkozok: ha elítást, tárgyi tévedést találtok, kérlek, nyugodtan hívjátok fel rájuk a figyelmemet, hogy javíthassam őket!

Én is emberből vagyok, munka mellett én is elfáradok, ráadásul nem is vagyok most 100%-ig egészséges (néhány hete jöttem haza a kórházból), így bőven benne van a pakliban, hogy benézek valamit. Szerintem ismertek már eléggé ahhoz, hogy tudjátok: mindig igyekszek a lehető legjobban mindennek utánajárni, és én sem vagyok tévedhetetlen.

Minden körülményt figyelembe véve nem tudok ígéretet tenni arra, hogy hétről hétre naprakészen hozom majd az epizódokat (ami szerintem ilyen terjedelmű részeknél érthető), de haladok majd vele, ahogy minden fordításommal eddig. A feliratok alapvetően a NEXT-es végű, 720p-s felbontású fájlokhoz készülnek, de próbáltam egy SS-végűvel is, és ott is szinkronban volt a hangsávval, így talán könnyű dolgotok lesz majd a videófájlok letöltésekor. Ezek a már ismert és megszokott letöltőoldalakon most is megtalálhatóak.

 

Az 1. részhez készült kiegészítések:

1. A cselekmény fő szálának idején egy eléggé fiatal és kurta nevű király, U uralkodik. Mindössze 23 éves, amikor a kaland elkezdődik.

2. Karaktereink több ízben emlegetik Jodong meghódítását, mely mai nevén nem más, mint a Liaodong-félsziget, illetve annak visszahódítása. A terület a mai Észak-Korea északnyugati határvonala mentén terül el, korábban számos birodalom területi viszályának helyszíne volt.

3. Kung mester és Meng mester természetesen a két legendás filozófus, Konfuciusz (Kr. e. 551–479) és Menciusz (Kr. e. 372–289).

4. Több korabeli mértékegység is elhangzik az epizódban a rizsmérésre: Hwi 10 szom (seom 섬) rizst remél, az egyik giszenget pedig 10 mal rizsért adták el gyerekkorában. A szom elvileg a kínai pikul megfelelője, melynek pontos mértéke vidékről vidékre változott, ám nagyjából úgy volt meghatározható, hogy egy vállon, facölöpön egy ember által elbírt tömeget jelentett. Jó száz éve azonban a tudományosabb megközelítés kb. 60 kg-ban határozta meg egy kínai pikul (és ezáltal egy koreai szom) mértékét. A mal nagyjából tizedét jelentette egy szomnak.

5. Nagy felháborodás keletkezik, amikor Hwi jelentkezni próbál a katonai felvételi vizsgára. Mivel az apjukat halálbüntetéssel sújtották, a két gyerek örökölte a bűnösséget, még ha az apa kivégzésekor más ígéretet kaptak erre. Vajon adminisztrációs hiba volt, vagy egy rosszakaró intézte így? Bizonyára megtudjuk később. A toborzótiszt kutyának nevezi Seo Geomot, az apát, valamint annak két életben maradt gyermekét. Aki látott már koreai sorozatot, nagyjából tudja, hogy ez nagyon durva sértés: a kutya, vagy “kutyakölyke” kemény szitokszó náluk. A dialógus itt-ott magyarban jobb hasonlatot is elbírt volna (pl. “az alma nem esik messze a fájától“), de akkor nem lett volna túl koherens a szöveg.

Érdekesség: Seo Geom, az apa keresztneve, a “Geom” maga kardot jelent, talán nem véletlen, hogy kardforgatóvá vált.

6. A Fergana ló
Ez a kisebb, zömökebb testű és kurta lábú ló az ókori Kínában isteni paripaként volt nyilvántartva, melyet a Fergana-völgy menti népektől szereztek be kereskedéssel, háborúzással. A szóbeszéd szerint ha az állat kimelegedett, izzadtság helyett vér folyt a pórusaiból, amitől még ijesztőbb látványt keltett. A vidék az ókorban Szogdia uralma alatt állt (melyet később Nagy Sándor Baktriával egy tartományi egységgé olvasztott össze). Ma Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán területén keresztül húzódik.

7. Amikor Hijae a gyógyszerésznél van, a receptek böngészésekor egy “Hyangsayukgunjatang” nevű orvosságra kérdez rá, melynek sajnos közismertebb nyugati (főleg magyar) neve nincsen. A tradicionális kínai és koreai orvoslás emésztésjavító gyógyszerként tekint erre a 14 komponensből álló orvosságra, melynek hatásait az utóbbi időben állatkísérletek segítségével a rákkutatás kapcsán próbálták megismerni. Megmondom őszintén, szerintem órákon át túrtam miatta a netet, de nem találtam semmi használható, magyar elnevezést, így maradt, ami maradt. Ilyesmiket tartalmaz többek közt: rizspalka, baizhu, kínai gyökérgomba, japán kontyvirág, magnólia kéreg, ginzenggyökér, indiai törbebogáncs gyökere, kínai gyömbér, édesgyökér, kínai datolya.

8. A vadászat idején Yi Seonggye megkérdezi Hwitől, miért ne jelentkezhetne a katonai felvételi vizsgára. Rákérdez, hogy hjang (鄕), szo (所) vagy bugok (部曲) származású-e. Ezek olyan, “érinthetetlen”-nek tekintett társadalmi rétegek voltak, melyek valóban diszkriminációval kellett, hogy szembenézzenek.

9. Egyetlen dologra nem találtam csak magyarázatot, ez pedig az, hogy mi lehet a Chwiwoldang, már ha az angol felirat készítője ezt helyesen tüntette fel. Talán a Nam-ház neve, ugyanakkor a kapu homlokzatán nincs felirat, így nehéz volna kideríteni. Hátha később a történetben megtudjuk. Akkor majd javítom.

 

A 2. részhez készült kiegészítések:

A dráma rendkívüli, mind a bűnt illetően, melybe a Nam-család tagjai belesétálnak, mind a Hwit és Yeont érő csapások, melyeknek Hijae tehetetlen nézőjévé válik.

A katonai felvételi vizsga egy korábbról már ismert palota díszletének falai közt zajlik: a Moon Lovers c. sorozat 2. és 8 epizódjában, az ártó szellemek elleni színdarab és a későbbi esőszertartás monumentális helyszínén.

A papírsárkányos kis kiruccanás helyszíne pedig kicsit emlékeztet arra, amikor a Moonlight Drawn by Clouds c. sorozat 5. részében hőseink (szintén) lámpásokat eregetnek. :wub:

A vizsga utáni, szomorú séta a városban pedig mintha kicsit az Iljimae c. sorozat pillanatait idézné, még a zene is valamelyest ismerősen cseng.

Azaz továbbra is gyönyörű helyszíneken forgatnak a készítők, a lámpások eregetése itt is valami varázslatosra sikerült.

Megjegyzés: az angol feliratban ezúttal nem szerepelt a fordító neve, így azt én is mellőztem a magyar fájlból.

 

A 3. részhez készült kiegészítések:

Sok magyarázatra az epizód nem szorul, kezdjük megismerni a kisebb karaktereket, Park Chidót, Jeong Beomot és Park Munbokot. Hwi sebeinek ápolása közben szó esik egy bizonyos Yunchangról, azaz kínai nevén Guan Yu-ról (Kuan Jü), akinek hőstettei és legendás, katonai pályafutása a Három Királyság Románca c. klasszikus műből ismerhető meg, noha valóban létező személy volt. Rendkívül magas, jellegzetesen vöröses bőrű, szakállas, marcona külsejű, nagy fizikai erővel megáldott férfiról volt szó, aki félelmetes jelenség volt ellenségei számára termete és halálos fegyvere miatt. Történetéről röviden a wikin lehet olvasni. Hozzá hasonlítja Hwit az új karakter, Park Munbok.

 

A 4. részhez készült kiegészítések:

A 4. rész – őszintén szólva – okozott nekem némi tanácstalan fejvakarást.

Számomra eddig ez az epizód volt a leggyengébb, és kicsit szanaszéjjel volt benne minden. Minden karakterfejlődés oda-vissza kígyózik, nem lehet eldönteni, hogy kit milyen szándékok vezérelnek:
– Seonho bevallja, hogy nem tud a barátja nélkül élni, ugyanakkor mégis az apja hátán felkapaszkodva akar hatalomra szert tenni. Lenézően beszél Hwivel, de féltő gondoskodással ápolja annak húgát.
– Hwi élete legnagyobb csalódását kellett, hogy megélje, mikor megtudta, hogy a barátja miatt elhurcolták, mégse látni, hogy dühös lenne rá, megbocsát neki, meggyógyíttatja. Eleinte keveslem a gyászt is, miután megtudta, mi történt a húgával, egyedül a virágmintás cipők láttán tör el nála a mécses. Ennél korábban a színész nagyobb érzelmi skálával játszott… Itt nagyon szolgalelkűvé és elesetté vált, pedig az eddigi részekben (és a Duelben vagy a Saimdangban is láttuk már őt csodálatos érzelmek megformálójaként).
– Nam Jeon nagyon aljas, mégis úgy érzem, a történet tartogat még valamit, valami nagy fordulatot a karakterével kapcsolatban, ami csak később fog kiderülni, és valamelyest rehabilitálni akarja majd a figurát. A színésznek továbbra sem áll jól a gonosz szerep.
– Amennyire nem szeretem Jang Hyukot, annál jobban meglepett, mennyire karakteres volt az alakítása ebben az epizódban. :scratchchin:
– Hiányolom az igazán kiemelkedő dallamokat a sorozatból, amit egy karakterhez, vagy (visszatérő) cselekményszálhoz társítani lehetne. Kognitív szempontból ez sokat dob egy filmen vagy sorozaton, így viszont mintha nem lenne kapocs. A dzsürcsi Hwang gonosz témája emelkedett ki talán egyedül.

De akadtak számomra pozitívumok is.
– Hijae és Kang úrnő jelenetei nagyon jók. Tetszik, hogy erős női karakterekkel találkozunk a sorozatban!
– Tetszenek a jelmezek és díszletek, hogy nem patyolattiszta minden, hanem mernek a készítők koszosak lenni, amitől a tárgyak, ruhák ténylegesen használtnak tűnnek, és nem makuláltanra sminkkelt arccal, tiszta kezekkel látjuk a szereplőinket.

– A négyfős társaság, a jól felépített akciójeleneteik (pl. a folyó partján) nagyon tetszettek. Jó a dinamika a szereplők közt, vannak vicces pillanatok, amik néha jól jönnek a komoly dialógusok közt.

Azt egyébként gondoltátok volna, hogy Munbok, a rothadó fogú orvos karaktere a valós életben egy egész jóképű férfi?

  

A sminkesek munkája emiatt is kiváló.

 

Fordítás szempontjából akadtak szintén érdekességek.

Az angol feliratot a Netflix készíti a sorozathoz, de sajnos egyelőre úgy tűnik, mindegyik epizódot más fordítja, ami miatt gyakran nem következetes a szöveg, és elég nehéz kitalálni, mi legyen belőle magyarul… A készítők se könnyítik meg a dolgunkat, mert az év eleji Haechivel ellentétben itt nincsenek szövegmagyarázatok beszúrva, amik segítenék a megértést (és a fordítást), nagyon sokszor hallomás után kell utánanéznem valaminek, és gyakran semmit sem találok.

Ez főként a címeknél, rangoknál bosszantó, és sajnos néha a megértés szempontjából kompromisszumokra, egyszerűsítésekre kell hagyatkoznom, mert másként kínkeserves lenne csak a magyar szöveg. Ilyenkor igyekszek a kornak megfelelő tisztségeket használni, pl. az angolban előforduló ezredes/alezredes és társai helyett.

Hasonlóan nehéz megállapítani Yi Seonggye és Nam Jeon pontos tisztségét, vagy tisztségeit (hisz nem volt ritka akkoriban többet is birtokolni). Yi Seonggye úgy hivatkozik magára, mint “우군도통사 (ugun dotongsa)”, amiből a “dotongsa” parancsnokféle lehet, de a másik szó eredetére nem jöttem rá. Valami köze lehet ahhoz, hogy Yi Yeonggye a jobb oldali miniszter (vagy harmadik miniszter, azaz 우의정 uuijeong), a kormányzó szerv, az Állami Tanács tagja. [Choi Yeong a bal oldali miniszter, vagy második miniszter, azaz a 좌의정 chwauijeong. Hogy ki az Állami Tanács vezetője, a Főminiszter/Főtanácsos, azaz a 영의정 yonguijeong, egyelőre nem derült ki, bár könnyen lehet, hogy az ebben az epizódban megszólított Mo Geun az.] Ezekre a főváros visszafoglalását követő képfelirat enged következtetni, melyen ez áll: “Paldo dotongsa Choi Yeongui jinyeong (Gaegyeong)“, azaz “A nyolc tartomány parancsnokának, Choi Yeongnak katonai tábora, Gegjong“, ahol ugye a “pal” 8-at jelent, a “do” tartományt. Akinek van ötlete, vagy más sorozatból ismeri ezek megfejtését, ne tartsa magában!

Nam Jeon az angolban “Left Private Secretary“-ként (azaz kb. “Bal Magántitkár“-ként) hivatkozik magára az egyik mondatában, a következővel meg pont, hogy ennek ellent mond, hisz arra panaszkodik, hogy hiába volt osztályelső, meg kellett elégednie egy (számára alantasnak tűnő) tisztséggel, mint a Királyi Lovarda minisztersége. Hogy most Yi Seonggye hadseregén belül volt-e még más tisztsége azon kívül, hogy parancsnokként funkcionált, nem tudom, bár különös lenne, ha ott öltött volna be valami titkári tisztséget. Szóval ez értelmileg teljes homály számomra.

Valami hasonló zavar merült fel Yi Bangwon esetében is, akire az apja úgy hivatkozik, mint “Minister of Personnel” (személyügyi miniszter), holott őt eddig nem láttuk piros vagy kék miniszteri talárban, de azon a vitán se, ahol a kormány többi tagja is jelen volt. A miniszteri hivatalok élén álló miniszterek (személyügyi, hadügy-, stb.) biztos, hogy nem 6. szintű hivatalnokok voltak, ahogy arra Yi Seonggye a következő mondatával utal. Szóval ezt itt teljesen mellőztem a feliratból, magyarosabb is lett nélküle, úgy gondolom, és hátha később kiderül, mire gondolt a költő.

Több kínai, történelmi személy neve is elhangzik az epizódban, ezek mindig a koreai kiejtés (és nem a kínai vagy magyar átírásos) szerint szerepelnek a szövegben (ahogy korábban Konfuciusz és Menciusz esetében is).

Hua Tuo (140–208) – Hwata (화타) ókori orvosról egész szép részletességgel olvashatunk a magyar wiki oldalán, ő a műtétek közben elsőként alkalmazott érzéstelenítésről, akkupunktúrás kezeléseiről volt híres, több prominens udvari és katonai páciense volt.

Bian Que (kb. Kr. e. 401-310) – Pyeonjak (편작) a feljegyzések szerinti első, ismert kínai orvos volt.

Han Xin (Kr. e. 231-196) – Han Shin (한신) híres hadvezér volt, és nagyban hozzájárult a későbbi Han-dinasztia megalakulásához.

Bai Qi (Kr. e. kb. 332-257) – Baek Ki (백기) szintén neves hadvezér volt a Csin-dinasztia (és a hadakozó fejedelemségek) idején, akit több mint 30 éves katonai szolgálata kapcsán gyakran csak emberi mészárosként emlegettek, mert nem ismert, hogy valaha vereséget szenvedett volna, több mint 70 várost elfoglalt és közel 1 millió ember haláláért felelt közvetlenül.

Aztán volt nekünk egy gyermekdalunk, melyben az utcagyerekek Yi Seonggyét akarták éltetni.

„Rajzolj két oldalt bajuszt a 10-esre, hogy „fa” legyen belőle! Egy emberke öleli át a fát, és kész is a Yi család jele!”

Első ránézésre nem sok értelme van a szövegnek, de segítek. Az első tagmondat a 10-es szám kínai írásjelére utal: 十 [shi]. Erre, ha “két oldalt bajuszt rajzolunk” (azaz két kis vonást), akkor megkapjuk a 木 [mu], azaz “fa” karakterét. Ha ez alá írjuk a 子 [zhi] jelet, mintha az fogná vagy körülölelné a fát, akkor kijön a 李 [yi] karakter, ami Yi Seonggye klánnevének jele.

És ott van nekünk egy titkos levél is az epizód végén.

Két jellegzetes kép/pecsét látható rajta, kínai pecsétírással. Az első (bal oldali) kicsit nehezen kivehető, hiszen egy virágmotívum öleli körül, így nem lehet pontosan rájönni, miként néz ki a jel önmagában. Talán ez az:

ami a 傳 [zhuan/chuan] karakter ősi megfelelője volt. Sokféle jelentéssel bír, érdekesség: ez a 전 “jeon” koreai szótag megfelelője.

A másik már könnyebben olvasható:

Ez a kínai 洙 [zhu] és a koreai 수 “su” megfelelője.

 

Az 5. részhez készült kiegészítések:

1. Ahogy a képfelirat is mutatja, elég nagyot ugrunk az időben: eltelik 4 év úgy, hogy nem látjuk a pontos átmenetet. Egy belviszályok által feldúlt Korjótól köszöntünk el a 4. rész végén, amikor Yi Seonggye még tábornokként szinte teljhatalmat szerzett magának. Nem foglalta el a trónt rögtön, hanem puccsal eltávolíttatta U királyt, és annak 7 éves kisfiát ültette a trónra, aki a Chang királyi nevet kapta. A gyermek helyett Yi Seonggye régensként uralkodott, saját kezében tartva a katonai erők parancsnokságát. Támogatói azonban mind Chang királyt, mind annak száműzetésben élő apját lemészárolták, és egy távoli királyi rokont, Gongyangot ültették a trónra. Korjó királyi vérvonalának támogatói azonban vészesen fogytak, gyakorlatilag már semmilyen hatalommal nem bírtak, így Gongyangot is könnyű volt végül elmozdítani a trónról, melyet 1392-ben (azaz az 5. rész kezdetekor) értelemszerűen Yi Seonggye foglalta el, Taejo király néven.

Kérdezhetjük, hogy miért is ez a fura viszálykodás az udvarban a trónörökös címét illetően. YI Seongye első, törvényes hitvesétől 6 fiúgyermekkel (és két lánnyal) rendelkezett: Bangu, Banggwa, Bangui, Banggan, Bangwon és Bangyeon. A trónutódlás metodikáját a történelem más szakaszaiból (és más sorozatokból) ismerve egyértelműen az elsőszülöttnek kellene ezt a címet kapnia. Igen ám, de a hat felnőtt fiúgyermek anyja, az anbjoni Han klán úrnője, Shinui királyné 1391-ben, azaz a trón átvétele előtti évben meghalt, és bár posztumusz megkapta a királynének járó címet, és fiai ezáltal mind nagyhercegi ranghoz jutottak, hiányzott a nő jelenléte, hogy megszilárdítsa fiai helyzetét az udvarban. Helyette ott maradt Taejo király második felesége, a bátor Kang úrnő, azaz most már Sindeok királyné, és két fiatal fiúgyermeke, Bangbeon és Bangseok. Ismét csak teljesen logikus, hogy az életben lévő királyné és annak fiúgyermekei lobbiznak a trónörökösi címért.

2. Említés szintjén ugyan, de találkozunk Jeong Dojeon nevével: ő volt ebben az időszakban az Állami Tanács vezetője (a Főminiszter/Főtanácsos), akinek a személyét az előző részben hiányoltuk. A férfi fontos szerepet játszott Csoszon kialakuló struktúrájában, jogi és szervezeti felépítésében, mellette pedig tevékeny író és gondolkodó volt, aki sokat tett a Sungkyungwan egyetem megalakulásáért és megerősítéséért.

3. Megismerkedünk Jeong Sajeong tábornokkal, aki egy könyörtelen és elég gusztustalan figura. Úgy hivatkozik magára, mint “államalapító szövetséges“: nagyjából így lehet jellemezni azokat, akik Yi Seonggye mellett álltak, elősegítették Korjó bukását és Csoszon elindulását. Ezért cserébe természetesen busás jutalomban és szinte korlátlannak tűnő hatalomban részesültek, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Ez mely embernek ne szállna könnyen a fejébe…?

4. Bangwon szintén irgalmatlan figurának tűnik (valószínűleg tényleg az is volt), bár a tettei mögött mintha állna némi féltés is, amit (kevésbé okos és tehetséges) fivérei (és azok emberi gyengeségei) kapcsán érez. Ahogy ő fogalmaz, igyekezett eltitkolni mindenki elől, milyen helyzetben is vannak a bátyjai, hogy még az apjuknak se jussanak a fülébe viselt dolgaik. Jogosnak érezhetjük a féltékenységet és igazságtalanság-érzetet, ami átjárja a figuráját, hisz ő törvényes házasságból született fiúgyermek, egy királyné gyermeke, nagyherceg, az apja mégis fontolóra sem veszi, hogy ő vagy fivérei közül valaki legyen a trónörökös.

5. Konfuciusz idézete a Beszélgetések és mondások c. műből Tőkei Ferenc fordításában olvasható (amikor a kis Bangseok tanul a rész elején).

A gyermek idéz Bok Sangtól, azaz a kínai Bu Shang (Kr. e. 507–420) filozófustól is, ennek vélhetően nincs még hivatalos, magyar szövege.

6. Kicsit furcsállom, hogy Hwi megismeri a titkos levél tartalmát, sőt, kap még egyet mellé, mégsem tudjuk meg, mi áll benne. Igyekszem majd szemügyre venni rajta az írást, de nem most, mert nagyon késő van, és elég távoli is a kép az epizódban, így a nagyja nem épp olvasható. Mindenesetre fura, hogy itt lebegtetik előttünk ezt a történetszálat, mégse tudunk meg róla semmit, akár még csak egy monológ kapcsán sem.

 

A 6. részhez készült kiegészítések:

A színészek kivétel nélkül remek választás eredményei, vagy csak ennyire sikerült idomulniuk a karaktereikhez. Bár nem ő a főhősük, az abszolút jó, akiért izgulnunk kell, Woo Dohwan mégis zseniálisan alakítja Nam Seonho figuráját. Oly sok rétegű az ő szerepe: van benne egy adag szelídség az alacsony sorból való származása kapcsán, ami miatt mintha némi sorsközösséget érezne azokkal, akik hasonló helyzetben vannak (Hwi és Yeon), ugyanakkor egy szinte már beteges megfelelési vagy bizonyítási kényszer is, hogy félig ő mégis inkább az elit tagja – és mint olyan, nem hagyja, hogy mások ebből gúnyt űzzenek. És megcsillan olykor valami szörnyű kegyetlenség is a vonásain, amitől az embernek a hideg futkos a hátán, mint a mostani epizódban, amikor belevágta a kardot a nemesúr kezébe!

Tetszik a négy barát összjátéka is, remekül kiegészítik egymást. Hamarosan a nagy darab Jeong Beom háttértörténetét is megismerhetjük, egyelőre Munbok barátunk az, aki kap egy kis saját történetszálat, és biztos, hogy ez itt még nem fog véget érni számára. Megismerkedik és egy csapásra belehabarodik a szépséges giszengbe, Hwawolba. Mondjuk nem csoda, tényleg szép kisasszonyról van szó.

(hogy lehet ilyen bután nézni?)

Számomra kicsit furcsa, hogy Hijae ennyire jó taktikai érzékkel van megáldva, úgy tűnik, a készítők egy kimondottan intelligens karaktert akartak belőle csinálni. Bár mondjuk ez szerintem nem is baj. Eddig egyik női szereplőre se lehet panaszunk.

Amúgy csak én gondolom így, vagy a Hwit alakító színésznek igazán kedves, őszinte mosolya van? Több sorozatában is feltűnt már.

Kíváncsi vagyok, mikor fognak a jóbarátok kikupálódni, és kicsit szebb ruhákban járni. Olyan érzésem van, mint a Warrior Baek Dongsu elején, amikor Ji Changwook figurája is hasonló, bozontos hajjal mászkált, és utána milyen szépen kicsinosították őt is.

De jó kis sorozat volt az is…

Hogy egy kicsit az epizódban felmerülő dolgokról is essen szó:

1. Az urak beszélgetésében felmerül a Három Főhivatal kifejezés, ami a koreai Samsa sajátos intézménye volt. Az államigazgatási rendszerük leginkább függetlennek tekinthető hivatalairól már több sorozat is készült, történelmi doramákban rendre említést tesznek róluk. Az alábbiak tekinthetőek eme egység tagjainak:
– Saheonbu 사헌부 – a Királyi Főfelügyelőség Hivatala
– Saganwon 사간원 – a Királyi Döntések Felügyeleti Hivatala
– Hongmungwan 홍문관 – a Különleges Tanácsadók hivatala

A Saheonbuval idén a Haechiben részletesen megismerkedhettetek. A Saganwon afféle cenzúra-hivatal volt, mely képes volt akár a király döntéseit is megvétózni, és arra hivatott, hogy egy király zsarnoki döntéseit megakadályozza, ha szükséges. A Hongmungwannal szoktunk szerintem a leggyakrabban találkozni különböző sorozatokban, mindenféle udvari tanácsost láttunk már ott dolgozni.

2. Az epizód végén Nam Jeon és fia egy bizonyos Jeong Mongjuról elmélkedik. A Poeun írói álnéven is ismert politikus Korjó elismert és köztiszteletben álló hivatalnoka volt, akit Yi Bangwon parancsára egy hídon 5 bérgyilkos mészárolt le. A halála jelképes volt, mert egyben Korjó birodalmának végét is jelentette, utána nem volt senki, aki a korábbi Wang-dinasztiához hű maradt volna. A híd, ahol végeztek vele, a mai Észak-Korea területén áll Keszong (az akkori Gegjong) városában (ahol történetünk is játszódik), és a köveken egy barna folt ma is látható, mely a legenda szerint az ő odaszáradt vére, és mely eső idején vérvörössé válik.

Meg kell mondjam, továbbra is ámulatba ejtő az az igényesség, amivel a sorozat készül. Csodálatos kamera-felvételeket láthatunk ebben a részben is. A vadászat, melyen Yi Bangwon és kísérete részt vesz, egészen meseszerű: ahogy az erdő, a fák sűrűjéből a fényes tisztáson vágtató lovasokat veszi a kamera mindenféle remegés vagy kapkodás nélkül, vagy ahogy követi a kilőtt nyilak útját, káprázatos. Nem lehet könnyű a susnyásban ilyen stabil felvételeket lőni, még ha drónnal is készülnek ezek a jelenetek. És visszakerülünk ahhoz a szépséges tóvidékhez is, ahol a Moon Loversben Haesu és Wang So figurája sétálgatott szerelmesen. Látszik, hogy nem kis költségvetésű sorozattal van dolgunk.

Szerencsére úgy tűnik, a nézők se közömbösek, szép lassan emelkedik a nézettség, ami kábelcsatornán futó, történelmi doramához képest szerintem nem is rossz.