Sziasztok!

Elérkeztünk a Neighborhood Hero 10. részének feliratához, melyhez jó szórakozást kívánok!

Emellett megragadom az alkalmat, hogy új fordító kolléga oldalának elérhetőségét adhassam hozzá az amúgy is szép számú linkgyűjteményemhez: HaNeul honlapját, a Saranghaeyo Doramát. Látogassátok őt gyakran!

Valamint abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Lilomilo engem jelölt meg a fordítók közt mostanában terjedő Liebster Awardban, amit hasznos kezdeményezés tartok, hisz így még jobban megismerhetjük egymást. Köszönöm szépen, Lilo!

Hajtás után megtekinthetitek a részleteket, valamint az én jelöltemnek, HaNeulnek feltett kérdéseimet. Erre tovább! 🙂

Szabályok:

Köszönd meg a díjat, akitől kaptad!
Maximum 11 bloggertársad jelöld!
Írj magadról 11 random dolgot!
Válaszolj a jelölő blogger kérdéseire!

Te is tegyél fel 11 kérdést az általad választott bloggereknek!

11 tény rólam:

• Az édes-savanyún kívül egyszerűen nem bírja a gyomrom az ázsiai ételeket. Emiatt, ha egyszer eljutnék e távoli országok bármelyikébe, tuti éhen döglenék pár nap alatt.
• Keresztanyja és rendszeres bébiszittere vagyok egy cuki törpenyúlnak.
• Rettentő lusta ember vagyok, aki mindig előre eltervez dolgokat, melyeknek a felét sosem sikerül teljesítenie.
• Munkám jellegénél fogva is éjszakai bagoly vagyok, nappal gyakran semmihez nincs kedvem.
• Nem vagyok különösebben szociális lény, gyakran nem igénylem mások fizikai társaságát.
• Egyre kevésbé kedvelem a pusztán romantikus doramákat, mert a karakterek szenvedésén és a visszatérő, sablonos mozzanatokon kívül nem tudnak semmilyen plusszal szolgálni.
• Immár szinte kizárólag koreai zenét hallgatok. Néha az az érzésem, hogy pár jó, nyugati dalról ezáltal lemaradok, de aztán legyintek, annyira nem számít.
• Szép lassan gyarapszik a fizikai k-pop lemezeim gyűjteménye: a DBSK-fiúk öttagú érájának teljes koreai, a JYJ-nak a szóló lemezeken kívül mindegyik stúdióalbuma megvan. *__*
• A munkahelyemen furcsa kíváncsisággal kezelik távol-keleti hobbimat.
• Noha nem tudatosan Dél-Korea miatt, de egy LG Nexus 5 büszke és elégedett tulajdonosa vagyok, amit le nem cserélnék más telefonra. *__*
• A koreai nyelvtanulással lassabban haladok, mint reméltem volna. 🙁

Jelöltem: HaNeul

Kérdések, melyeket Lilotól kaptam:

Mi alapján választod ki azokat a sorozatokat, amiket fordítani akarsz?

Főként téma, másodsorban pedig a benne szereplő színész vagy színésznő alapján.

Valaha gondoltad volna, hogy fordítani fogsz?

Nem volt elképzelhetetlen számomra. Sokáig szerettem volna (mű)fordítóként dolgozni, emiatt szakirányú képzettséget is szereztem, de az a pálya egyelőre kiaknázatlan maradt számomra.

Melyik országba szeretnél ellátogatni?

Dél-Koreába, aztán Japánba.

Mi a kedvenc filmed/sorozatod, és miért?

Azt hiszem, a Rooftop Prince örök kedvencem marad, de szorosan verseng vele a dobogó legfelsőbb fokáért a most futó Signal. Soha ennyire nem ejtett még rabul történet, mint ez a kettő. Előbbi szívbemarkolóan tragikus és romantikus, mindamellett gyönyörű szerelmi történet, míg utóbbi a legprofibban megírt és leforgatott, legfordulatosabb krimi, amit valaha láttam.

Szerinted miért szeretik egyre többen a koreai sorozatokat és zenéket?

Remélem, hogy ennek az az oka, hogy a nézők egy része kezd kiábrándulni az egy kaptafára készülő, sok esetben hulladék amerikai sorozatokból, és a minősíthetetlen magyar szórakoztatóipar termékeiből, legyenek azok napi szériák, celebrealityk, vagy bármi más. Bízok benne, kezdik felismerni, hogy nagyon sok ázsiai sorozatban egészen más értékrend domborodik ki, a család szeretete és tisztelete mindenek felett, a munka megbecsülése, az igazságosság és jólelkűség, melyet aztán magukévá tehetnek, és ezáltal másokat is jó irányba befolyásolhatnak. Ugyanúgy, ahogy a közép- és dél-amerikai vagy mostanában egyre népszerűbbé váló török sorozatoknál, itt is egy új és egzotikus kultúra jelenik meg, melyet jól esik megismerni.

Ami a zenét illeti, hogy őszinte legyek, nem is kérdés, hogy számomra miért népszerűbbek. A magyar könnyűzene gyakorlatilag hallgathatatlan, ha az ember az indie, punk vagy alternatív műfajokét nem rajong, mert ezeken kívül más gyakorlatilag alig létezik. A nyugati slágerek pedig hangzásvilágban már nem veszik fel a versenyt a koreaival, ha egyszer az ember belezuhant ebbe a fandomba. 🙂

Hogyan jellemeznéd magad?

Csendes és konfliktuskerülő emberként, aki inkább magában puffog, de képtelen változtatni a dolgokon.

Mi szerettél volna lenni kiskorodban?

Rendőr, nyomozó, esetleg kém. 🙂

Hogyan szerettél bele a DBSK-ba és JYJ-be? 🙂

Jó kérdés. Mikor elkezdtem fordítani 2008 végén, akkor voltak a karrierjük csúcsán, bár akkor még nagyon egyformának tűnt mindegyik együttes számomra, és sokáig csak a 4minute dalaiba és klipjeibe voltan belezúgva. Aztán valahogy megfogott a banda tragédiája, ami velük történt, a szétválás drámája, ahogy a sajtó és a rajongók mind a kiváló három fiút, mind a megmaradó kettőt meghurcolták a maguk alantas kis okaikért. Tudom, hogy a dél-koreai együttesek legtöbbje nem úgy alakul, mint sok nyugatiak, hogy barátok összeállnak és zenekart alapítanak, karrierről álmodva – hanem több tízezer jelentkező közül válogatják össze és éveken át törik be őket. Végül öt, gyakran teljesen idegennek kell egy csapatot alkotnia, együtt élnie, énekelnie, táncolnia, a nap 24 órájában jópofiznia, és elhitetnie a nézővel, hogy ők örök barátok, a sors is egy bandába szánta őket. Holott az igazság az, hogy ez egy munka, amit elvégeznek, és mint minden munkahelyen, akaratlanul is vannak emberek, akikkel nem bírjuk egymást. És hiába viszi előre az üzlet és a pénz a dolgot, idővel a türelem elfogy, és egyszerűen nem megy tovább a dolog. Valami a fiúkban is „elszakadt” (hogy ez most a ténylegesen átláthatatlan jövedelmek, vagy a kilátásba helyezett szponzorációk, esetleg az újra és újra felemlegetett pletykák, hogy a srácokat a karrierjük során számos alkalommal fizikailag bántalmazták, igazából ennyi év távlatából már lényegtelen). Valahogy megesett rajtuk a szívem, mert hiába ismerem egyre jobban a koreai popzene világát, azt kell mondjam, hogy náluk tehetség mindig túlmutatott azon, hogy vizuálisan is egyébként vonzó jelenségnek számítanak. Táncban, énekhangban, dalszövegírásban, és nem utolsó sorban színészi képességekben is messze túlszárnyalják pályatársaikat, mégis annyi hányattatásban volt részük. Én meg valamilyen furcsa mentális deficit kapcsán mindig azokkal érzek szimpátiát, akiket elnyomnak, akiknek valami miatt szembe kell úszni az árral, hogy érvényesüljenek… A (most már két) együttes tagjaira pedig ez különösen igaz.

Hol dolgoznál a legszívesebben és milyen munkakörben?

Szívesen lennék olyan, aki önmagát foglalkoztatja, vagy akár műfordítóként. Írásból, rajzolásból is szívesen megélnék, de nem lehet. 🙂

Koreai és Japán sorozatokon kívül más ázsiai ország sorozatait is szoktad nézni?

Nem. A Time Slip: Ryeo kapcsán elkezdtem nézni a kínai Bu Bu Jing Xint, és egyelőre nem rossz, de nagyon furcsa.

Mi alapján esett a választásod a Yi San című sorozat fordítására? 🙂

Amikor elkezdtem, akkor ért véget a tévében a Dae Janggeum, bennem pedig nagy űrt hagyott (mit oly sok másban is). Elkezdtem kutakodni az ilyen sorozatok után, a Youtube-on pedig találtam egy videót, melyben a Dae Janggeumben és a Yi Sanban is egyaránt szereplő színészek voltak összemontázsolva. Mivel annyi ismerős arc volt, elkezdtem nézni, és hamar beleszerettem, és nem is volt utána kérdés, hogy nekiugorjak fordítani.

Az én 11 kérdésem HaNeulnek:

1. Mit jelent a neved? Van-e egyáltalán jelentése, vagy mi volt az oka, hogy ezt választottad?
2. Te hogyan ismerted és szeretted meg a DBSK-t?
3. Hallgatsz-e dalokat más együttesektől is, vagy csak őket preferálod?
4. Mi a kedvenc ázsiai sorozatod?
5. Mi volt az, ami miatt így megkedvelted Song Joongkit?
6. Jártál-e már valaha valamelyik ázsiai országban?
7. A környezeted hogyan kezeli ezt a hobbit? 🙂
8. Mi ösztönzött arra, hogy elkezdj fordítani?
9. Beszéled-e kedvenc sorozataid nyelvét, vagy tervezed-e, hogy megtanulod?
10. Mi befolyásol, ha fordítandó filmet vagy sorozatot választasz ki magadnak?
11. Mit gondolsz, mennyi ideig fogod folytatni a fordítást?